Forgách Ferenc esztergomi érsek 1615. október 16-án bekövetkezett halála után Melchior Klesl bécsi püspök, a Titkos Tanács elnöke Pázmány Pétert szerette volna látni az érseki székben. A hazai püspökök és nemesek nagy része támogatta ezt a kezdeményezést. Tusor Péter könyvében több olyan momentumra is felhívja a figyelmet, amelyek eddig vagy ismeretlenek voltak a kutatók számára, vagy nem helyeztek rájuk kellő hangsúlyt. Ezek közé tartozik, hogy a protektorok vezetője Hethesi Pethe László kamarai elnök volt. De az a felismerés is újdonságnak számít, hogy Pázmány Péter nemcsak bizalmasa, de gyóntatója is volt Forgách Ferencnek.
Pázmány 1607-ben lett négyfogadalmas jezsuita. Ez azt jelentette, hogy a kánonjog szerint semmilyen javadalma nem lehetett. De nem csak ez a körülmény állt Pázmány érseki kinevezésének útjában.
II. Mátyás magyar király 1608-ban a protestáns rendek nyomására katolikusellenes törvényeket hozott. Ezek kimondták, hogy jezsuita nem tölthet be prelátusi méltóságot: „Ezeknek (ti. a jezsuitáknak) semmi állandó és fekvő jószáguk és birtokjoguk ne lehessen.” Tusor könyvében arra a következtetésre jut, hogy ez a rendelkezés az eddig ismertnél sokkal nagyobb mértékben akadályozta Pázmány érseki kinevezését.
A támogatóknak ugyanakkor nem csak a jogi problémákon kellett túllépniük. Pázmányt már 1614-ben azzal vádolták meg, hogy viszonyt folytat a detrekői vár úrnőjével, Bakith Margittal. Ráadásul Claudio Acquaviva jezsuita generális elrendelte: „Olyan messzire távolítsák el Pázmányt, hogy magyarokkal ne tudjon érintkezni”. Pázmány végül tisztázta magát a vádak alól, de az ellenségeskedések miatt az is felmerült benne, hogy átlép a karthauzi rendbe.
A kánonjogi és elsősorban a fent említett világi törvényi akadályok elhárításának céljából V. Pál pápa engedélyezte, hogy Pázmány felvételét kérje a szomaszka rendbe. A pápai rendelkezés szerint fél éven belül meg kellett kezdenie a noviciátust. Ezzel a lépéssel kikerülhetett a Jézus Társasága joghatósága alól. Elöljárója a prágai nuncius, Placido De Mara lett volna. Mivel De Mara gyógykezelés miatt elhagyta Prágát, ezért Pázmány nem tudta letenni előtte a szomaszka fogadalmat. A pápa végül szóban felmentést adott Pázmánynak a fogadalomtétel alól, ezzel pedig lehetőséget teremtett arra, hogy érsek lehessen. Tusor ezt fontos részletnek tartja. Így alakult ki az a helyzet, hogy Pázmány eleget tett a jogi követelményeknek, de mivel nem tette le a szomaszka fogadalmat, érseki kinevezésének pillanatában valójában nem volt a szomaszka rend tagja. Mindez azt jelenti, hogy haláláig jezsuita maradt.
Pázmány Péter érseki kinevezését 1616. szeptember 28-án hozta nyilvánosságra az Udvari Magyar Kancellária. Kánonjogi szempontból 1616. november 28-án töltötték be az esztergomi érseki széket.
Az imponáló tudományos igényességgel megírt könyv bemutatóján Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek rámutatott, hogy Pázmány Péter egy intrikákkal teli, emberi gyengeségekkel terhelt korban küzdött igazáért. Csak csodálhatjuk állóképességét, hiszen nem roppant össze, belső, hitre épülő szilárdsággal állta a sarat. „Ez a kötet nem csak az egyháztörténeti kutatás számára jelentős, hanem minden magyar olvasónak érdekes lehet” – hangsúlyozta a bíboros.
