Miután tolmácsolta az európai főpásztorok szívélyes üdvözletét emlékeztetett rá, hogy a földrész püspöki konferenciáinak elnökei néhány nappal ezelőtt tartották plenáris ülésüket Párizsban. Itt beszámoltak arról a közös munkáról is, amelyet a CCEE és a SECAM – az afrikai és madagaszkári főpásztorokat tömörítő szimpózium – végez. Ezeken a megbeszéléseken olyan témákkal is foglalkoznak, mint a migráció vagy a rabszolgaság.
Erdő Péter bíboros megállapította: „Európa földje is vértől áztatott.” Amikor a berlini fal leomlása után a földrész nyugati és keleti részének lakói, főleg a katolikusok, szabadon találkozhattak egymással, tudomást kellett venniük közös történelmük összetettségéről. A kelet-európai népek történelmük során gyakran úgy érezték, hogy gyarmati helyzetben vannak, és kizsákmányolják őket. Európa népei a közelmúltban számos sebet kaptak, amelyek még mindig nem gyógyultak be teljesen. Az emberiség történelmében legtöbb életáldozatot követelő II. világháború után a nyugat-európai népek közül a németek és a franciák – olyan katolikus politikusok, mint Robert Schuman, Konrad Adenauer és Alcide De Gasperi alapvető segítségével – megtalálták a békés együttélés és a mélyen gyökerező kiengesztelődés útját. Ma Európa középső és keleti térségére vár a feladat, hogy keresse a szívek kiengesztelődését, az emlékezet megtisztítását és az építő testvériséget. Gyakran éppen a katolikus főpásztorok azok, akik a kiengesztelődés első lépéseit megteszik. A német és a lengyel püspökök nagy gesztusát kezdetben társadalmaik számos csoportja értetlenül fogadta. A korszak néhány nagy teológusa azonban – különösen Joseph Ratzinger – szenvedélyes szavakkal védelmezte ezt a prófétai tettet. Az utóbbi években a kiengesztelődés és a testvériség hasonló gesztusaira került sor többek között Lengyelország és Ukrajna, Szlovákia és Magyarország között.
A tömegtájékoztatási eszközök gyakran nem szentelnek elegendő figyelmet ezeknek az eseményeknek. És vannak olyan érdekcsoportok is, amelyek politikai és gazdasági előnyre számítva feszültséget és ellenségeskedést szítanak népek, etnikai közösségek vagy vallások között. Krisztus azonban, aki a világ világossága, megvilágítja az emberi történelem sötétségét. Őt soha semmilyen homály, gyűlölet vagy rossz nem győzheti le – hangsúlyozta Erdő Péter bíboros. Krisztusban van a reménységünk. Még ha az egyház hangja és az egyes keresztények tanúságtétele gyöngének is tűnik, ez a halk hang erősebb minden zajnál, hazugságnál, propagandánál vagy manipulációnál. A vértanúk erejéről tanúskodunk – folytatta beszédét Erdő Péter bíboros. Megkezdődött a XX. századi hitvallók boldoggá és szentté avatása. A hosszú üldöztetés során emléküket kényszerű hallgatás fedte, mégis ott éltek a hívők szívében. Most kezdtük el a sírgödrök felnyitását. Földi maradványaik áthelyezése minden egyes alkalommal mélyen megrázza a jelenlévők lelkét. A nagy feszültség, amely egy meggyilkolt ember végső gyöngesége és ugyanannak a személynek a legmagasztosabb ereje között van, rendkívül erős spirituális lendületet ad közösségeinknek. Mi, európai katolikusok megtanultuk történelmünkből, hogy figyelemmel kövessük az afrikai keresztények sorsát. Megtanultuk nagyra becsülni hűségüket, tanúságtételüket. Az utóbbi idők évről évre növekvő számú afrikai vértanúi Krisztusért és egyházáért adják életüket, így tehát értünk is. Az afrikai helyi egyház megérdemli hálánkat és mély tiszteletünket – mutatott rá a magyar prímás.
Isten szolgája, II. János Pál erőteljes és világos tanítást hagyott ránk az isteni irgalmasságról. Az olykor ördöginek tűnő köröket – amelyek népeket, etnikai csoportokat, társadalmi osztályokat tartanak a gyűlölet, a bosszú, a kétségbeesés, az igazságtalanság struktúráinak fogságában – nem győzhetnénk le pusztán emberi erővel. De az isteni irgalmasság képessé tesz arra, hogy kövessük Krisztus parancsolatát: „Legyetek tehát irgalmasak, amint a ti Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36). Meggyőződésünk, hogy az ajándékok kicserélése olyan program, amely nemcsak Európa nyugati és keleti részére érvényes – folytatta szinódusi felszólalásában Erdő Péter bíboros. Ez a hívek kötelessége az egyes kontinensek között és egyetemes szinten. Ugyanakkor jobban el kívánjuk mélyíteni az afrikaiak liturgikus, kateketikai tapasztalatát, a papi hivatások dinamizmusát, annak a lehetőségét, hogy közösen építsük Krisztus egyházát Európában, Afrikában és világszerte – mondta a CCEE elnöke. A világ nagy gazdasági és politikai mozgatóerői gyakran nem a szeretet és az igazságosság logikája szerint működnek. Olykor megfeledkeznek az igazi valóságról, a dolgok és az ember természetéről. Az emberi méltóság azonban nem hatékonyságunk, nem e világi sikereink függvénye. Minden ember azonos, elidegeníthetetlen méltósággal rendelkezik, mivel Isten saját képmására és hasonlatosságára teremtette. Az emberi méltóság nem összeegyeztethetetlen a szenvedéssel. Hamis lenne egy olyan ideológia, amely azt állítaná, hogy méltóságunk megőrzéséhez jobb lenne a halált választani, semmint szenvedni. Az ókori görög-római gondolkodás vallotta ezt, amelyet még nem világított meg az evangélium tanítása. Krisztus példája azonban arra mutat rá, hogy a legnagyobb szenvedés a legnagyobb méltóság és dicsőség pillanata lehet. A teremtett valóság természete változatlan, még ha korunkban sokan nem hallgatják is meg a Teremtő hangját, és nem nyitottak az igazság befogadására, a szeretet gyakorlására. Az igazságosság és az isteni irgalmasság ettől függetlenül érvényre jut a világ működésében, a történelem lefolyásában – mondta Erdő Péter bíboros, majd ezekkel a szavakkal fejezte be: „Biztosítunk benneteket imáinkról és szolidaritásunkról, hogy megtaláljátok a kiengesztelődés, az igazságosság és a béke előmozdításának útjait, hogy számunkra is támaszt nyújtsatok tapasztalataitokkal, hitetekkel és tanúságtételekkel.”
