Mi, keresztények – Jézus nyomán – várakozó emberek vagyunk. Szent Pál szavaival szólva a hajnal emberei. Még itt vannak az éjszaka árnyai, de már feljövőben a nap, és senki nem tudja megállítani. Isten az, aki volt, aki van és aki jön – mondja a Jelenések könyve. Az egész emberiség számára jött el kétezer évvel ezelőtt. Ma is, mindennap újabb és újabb kihívásokkal, élményekkel, megszólításokkal érkezik, és jönni fog halálunk óráján is, amely nem a semmibe bukás, hanem az Istennel, Jézussal való találkozás pillanata lesz. Reménykedünk, mert hiszünk abban, hogy a szeretet örök. Az örökkévalóság tulajdonképpen a szeretet ideje. Ahogy a II. vatikáni zsinat megfogalmazta: a szeretet és alkotása örökké megmarad. A szeretet alkotása a szeretetté átalakult ember, akinek minden tette, gondolata, döntése őt magát is alakítja. A szeretés azonban csak akkor válik igazi szeretetté, ha egy másik emberre irányul. Reméljük, hogy az örökkévalóságban együtt leszünk Istennel, és nagy, összetartó szeretetében megmaradnak a szeretetkapcsolatok is, a szentek közössége, vagyis az én, a te és a mi. Hogyan tölthetné be a várakozás adventi igézete, öröme az év hétköznapjait is? Nemeshegyi Péter idézte II. János Pált, aki nagybetegen azt üzente az ablaka alatt várakozó, érte imádkozó fiataloknak: „Legyetek derűsek, mert én is derűs vagyok!” A vasárnapról szólva mondta, hogy e nap az öröm, a feltámadás ünnepe, amelyet minden kereszténynek át kellene élnie. „Lényeges, hogy Jézus nekünk szóló szavaiként olvassuk az evangéliumot, mert abban a Szentlélek ereje működik. Az igazán fontos, Istenhez közeli dolgokat nagyon egyszerűen lehet megfogalmazni; van Isten, szeret az Isten, velünk az Isten, hazavár az Isten – öntötte szavakba rövid hitvallását a neves jezsuita szerzetes. – Mindez azért biztos, mert Jézus Krisztus, akit az Atya küldött, közénk jött, meghalt és feltámadott. Elküldte a Szentlelket, ezért Isten közelsége visszavonhatatlanul adott az emberiség számára.” II. János Pál pápa szavai szerint a mindenható örök Isten az emberi lét minden pillanatában azt mondja: „Jó, hogy vagy, akarom, hogy legyél.” Minden embert fontosnak tart, hív és vonz, velünk együtt akar örökké boldog lenni. Együtt, egymás hitére épülve, segítve, a szeretetet gyakorolva és megélve tudunk élni a földön. Az adventi várakozásban már magunk előtt látjuk a kisded Jézust szívére ölelő Máriát. Gondoljunk arra, hogy minden édesanya szíve tükör, amelybe tekintve viszontláthatjuk Isten szívét – zárta lelkigyakorlatos gondolatait Nemeshegyi Péter.
