Görögkatolikus lelkiség

A Görögkatolikus Egyház október elején, az egyik vasárnapon, a hetedik egyetemes zsinat atyáit ünnepli. A zsinatot 787-ben tartották a képrombolás megakadályozására. Az atyák itt olyan határozatokat hoztak, amelyek ma is érvényesek az Egyház igazhitű tanításában. Megcáfolták a képrombolók érveit, illetve meghatározták a képtisztelet alapjait. Megengedték Jézus, Mária, a szentek és az angyalok ábrázolását, majd leszögezték, hogy a festett képek nem bálványok. Világos állásfoglalást tettek azzal kapcsolatban, hogy milyen lényeges különbség van a tisztelet és imádás között. Egyedül Istent illeti az imádás, az ikonokon (szentképeken) ábrázolt személyeknek tisztelet jár ki. Bálványimádásról szó sincs, hiszen nem az anyagnak szól a tisztelet! Nem véletlen, hogy Görögkatolikus Egyházunk ezen a vasárnapon azt az evangéliumot olvastatja a liturgiában, amely a parancsok megtartásáról szól (Mt 5,14–19). Igaz, az első része is vonatkoztatható a szentatyákra, hiszen rájuk is érthető Jézus szava: „Ti vagytok a világ világossága.” A nagyobb része pedig rájuk is és ránk is vonatkozik: a parancsokat meg kell tartani!
A zsinati atyák nem megszüntetni akarták a törvényt, hanem teljessé tenni. Az ószövetségi rendelkezés arról szólt, hogy „nem szabad faragott képet készíteni” (Kiv 4,20), ám a törvény ennek okát is kifejtette: azért nem szabad, nehogy „leborulva imádják azokat” Isten helyett. Az atyák helyes értelmezést adtak ennek az előírásnak, mert megvilágították, mi a különbség a tisztelet és az imádás között. Ezzel egészült ki a törvény. Nem imádjuk a szentképeket, hanem tiszteljük azokat a személyeket, akiket ábrázolnak.
A törvényt és a próféták tanítását maga Jézus sem szüntette meg, hanem kiegészítette. Teljes szigorral tette ezt: egy „i betűt vagy egy vesszőcskét” sem szabad elhagyni (Mt 5,18) belőle. Igen ám, de az a „kiegészítés” a szeretet parancsára vonatkozik, ami nélkül az egész Törvény üres héj marad, ami nélkül „mit sem érünk” (1Kor 13,2). Nem kétséges, hogy meg kell tartani az örök érvényű parancsokat, de lelket kell vinni beléjük: az Isten és az ember iránti szeretetet (Mk 12,30–31).
Mi magunk sem szüntethetjük meg a parancsok érvényességét, ha nem akarunk „kicsinek hívatni a mennyek országában” (Mt 5,19). Bizony, nagy kísértést érez a mai ember, hogy a maga szája íze szerint alakítsa a parancsokat. Hiszen annyira „felvilágosodott”, olyan okos, hogy „valódi” értelmezést tud adni nekik. Ám ez nem így van, mert az isteni parancsok örök érvényűek. Csak a legfontosabbakat említve: az élet a fogamzástól a természetes halálig szent és sérthetetlen. Más (anyagi, szellemi, lelki) tulajdonának ellopása: bűn. A paráznaság és a szemérmetlenség bűn, és ha valaki mást csábít erre, kétszeres bűnt követ el. A házasság szentsége Isten által elrendelt intézmény, amit ember nem másíthat meg bűn elkövetése nélkül. A másik becsületének tönkretétele szintén bűn.
Jézus tanítása alapján vegyünk példát a zsinati szentatyáktól, és ne eltörölni, hanem megtartani akarjuk a parancsokat!

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .