Görögkatolikus lelkiség

A nem kellően megfontolt ember könnyen megfeledkezik arról, hogy a mi Istenünk végtelenül igazságos is, nem csak végtelenül jóságos. Erről szóló tanítást fedezhetünk fel a talentumokról szóló példabeszédben, a pünkösd utáni tizenhatodik vasárnapon (Mt 25,14– 30). A fő mondanivaló természetesen az, hogy nem henyélhetünk: kamatoztatnunk kell a talentumainkat. Megbúvik itt ez a mondat is: „Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, s ott is gyűjtök, ahol nem szórtam” (Mt 25,25). A gazda felelősségre vonja a talentumával nem jól gazdálkodó embert. Nincs tehát mentsége annak, aki a saját elgondolása szerint jár el, és nem vesz tudomást arról, mit kíván tőle az Ura.
Tudtad! – mondja a gazda annak, akinek egy talentumot adott. Tudtad, hogy kamatoztatnod kell! S bizony tudta, hiszen ő maga is ezt mondja urának: „Tudtam, hogy kemény ember vagy” (Mt 25,24). Így nem volt helyes az elgondolása, amikor a látszólag legjobb módot választotta, hogy megőrizze urának a pénzt: a földbe ásta, ami az akkori viszonyok között a legbiztonságosabb páncélszekrény volt. Ám ez kevés! Kevés annak, aki megbízott benne, mert hatalmas összeget adott át neki. Kevés, mert minden kockázatot vállalt, amikor – mai kifejezéssel élve – közjegyzői hitelesítés és kezességet vállalók nélkül bízta rá a nagy összeget. Kevés, mert nyereséget is kívánt szerezni vele. Igazságosan járt hát el, amikor felelősségre vonta, mert ő is és a szolgája is tudta, hogy a kincset kamatoztatni kell.
Tudtad! – mondja majd nekünk is a végső számadáskor a Gazda. Tudnod kellett, hogy számon fogom kérni a talentumaid kamatoztatását. Tudnod kellett a kinyilatkoztatás két forrásából: a Szentírásból és a Szenthagyományból. Ma már nem lehet arra hivatkozni, hogy nincs Bibliám, nem volt miből megismernem az evangéliumot, hiszen számtalan kiadásban kapható a könyvesboltokban. A számítógépek világában elég egy-két kattintás, és máris olvasható a képernyőn. A Szenthagyományt, az Egyház hivatalos tanítását is meg lehet ismerni nyomtatott és elektronikus változatban is. De hallható a szentbeszédekből és a különböző szintű hitoktatásokból is. Nincs tehát mentség, ha valaki nem kamatoztatja a talentumait, ha nem mélyed el egyre jobban az isteni kinyilatkoztatás megismerésében.
Tudtad! – mondja majd nekünk is a Gazda. Tudnod kellett, mert sokan voltak a környezetedben, akik példájukkal mutatták meg, mennyire fontos a talentumok kamatoztatása. Nemcsak a nagy tudósok, a kimagasló személyiségek, a hitvalló emberek nagy sokasága igazolta ezt, hanem szüleid és nagyszüleid is. Milyen szeretettel gondolhatunk vissza nagymamánkra, nagyapánkra: mennyire tudtak hinni, és mennyire tudtak a hitük szerint élni! Mint az az édesapa is, akiről a fia azt mondta, nem sok mindenre emlékszik a szavaiból, de arra élete végéig emlékezni fog, hogyan élt. Nincs mentség ezen a téren sem, mert igenis, követni kell a jó példát, az előttünk járók hitéből és szeretetéből erőt merítve kamatoztatnunk kell a talentumokat.
Érdemes hát jó lélekkel készülni az igazságos Istenünk előtti számadásra!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..