Nehéz idő járta, amikor megismertem, és róla meg a nővérek közösségéről fényképes riportot közöltem a lapunkban. A főszerkesztőt ezért elővették, tudták is azok a kommunisták, mit jelent egy virrasztó közösség az Örök Városban, s hogy kicsoda Berger M. Genovéva. Élt Németországban is, majd Rómában telepedett le. 1997-ben tért vissza Magyarországra. Kilencvennégy esztendőt kapott a Teremtőtől.
Sosem felejtem szíves készségét, ha segíteni kellett római időmben, itthon meglátogatott családom körében, ajándékkal látta el gyermekeinket, mint hajdan a kicsinyeket, amikor még tanított. Szeretete gesztusát határozottságával is igazolta: amikor tudósítóként emeleti szobát kaptam a házban, az akkor egyházi főnök elővett: mivel magyarázom, hogy ilyen elegáns helyen lakom, amikor ott az alagsor… Pénzem sincs. A választ Genovéva nővér adta meg, s attól fogva nyugodtan látogattam a vatikáni sajtóirodát, sőt a főnök autójába is beültetett, meghívott, menjek vele a Szent Péter térre. Lám, elég egyetlen ember, hogy minden tisztázódjék…
Most, hogy elment, emlékek vetületében látom tiszta arcát, és biztos vagyok: mindenkinek igazolt mélységes embersége odaát is több szerzetesi engedelmességnél.
Nyugodjék békességben.
