A turai születésű népdalénekes azt vallja: neki az ének napi ima, amely gyógyítja a lelket, kiűzve belőle a sivárság és az igénytelenség démonát. Számára a haza és a hűség fogalma közel áll Istenhez, hiszen ha valaki magyarul énekel, az azt feltételezi, hogy így is gondolkodik, s e nyelven szólhat Istenhez. Ezért, ha megkérdezik tőle, miként vélekedik hazánk erkölcsi, gazdasági és szociális válságáról, azt feleli: változáshoz csak az Istenhez való odatalálás vezethet.
Másnap is erről tett tanúságot gyönyörű egyházi népénekeivel, népdalaival, hiszen Maczkó Mária örömmel vállalta a szentmisén való énekes szolgálatot. Az orgonaszó helyett mélyről fakadó, tiszta dallamkincs tört az égbe – lenyűgöző egyszerűséggel, szépséggel: „Szerelem gyertyája asztalodon égjen, /Éltessen az Isten, azzal, akit szeretsz!” A mise végén a Szentírás éve, illetve a Vatikán által meghirdetett Szent Pál-év alkalmából márványtáblát helyeztek el a Szent Pál-üvegablak alatt, amelyet a képviselő-testület tagjai – Rosta István professzor és Giber Vilmos kollégiumigazgató – koszorúztak meg. Rumszauer plébános arról is szólt: a Biblia éve nem ér véget. Mindennapivá kell(ene) tenni a Szentírás-olvasást, benne a „népek apostolának”, Szent Pálnak a gondolatait, akit a Biblia jelentős részének szerzőjeként is tisztelhetünk.
Ezt követően a jelenlévők értékelték a nyáron meghirdetett ökumenikus fotópályázatot, amelyet a Biblia éve, illetve a Szent Pál-év alkalmából írtak ki, és amelyre liturgikus életképekkel, zarándokutakról, szentekről szóló felvételekkel lehetett nevezni, de a vallással, a hitélettel, a diakóniával kapcsolatos témákat is feldolgozhatták a jó szemű amatőr fotográfusok. Tizennyolc, zömmel fiatal alkotó több tucat fotóját küldte el, amelynek nagy része falra került. A Csonka Béla fotóművész és V. Molnár Júlia, a kaposvári katolikus gimnázium művésztanára által zsűrizett képek egy hónapon át láthatók a galériává avanzsált hittanteremben. Felemelő érzés tanúja lenni e fotós evangelizációnak, s nyomon követni az alkotók idő- és gondolatutazását – megpihenve – ha csak képek által is -, a Szentföldön, Medjugorje lélek-csendjében, vagy egy erdei tisztáson sétáló ifjú pár szívet formáló kézfogója közelében.
