Az ókori görög filozófusok még nem éltek a Biblia szellemében, így nem foglalkoztak a gondviseléssel. Egyszerűen úgy gondolták: Isten nem törődik a világgal. Sőt, úgy tűnhet, túlságosan antropomorf elképzelés áll a kérő ima hátterében, mintha Isten nem ismerné az emberek szükségét hamarabb, mint azt eléje terjesztik. Szent Ágoston világos választ ad. Szerinte Isten azért nem teljesíti azonnal az ember kérését, mert az imádsággal növekszik a „rendezettsége”, készsége a kegyelem, az isteni segítség befogadására. Így ő azt vallotta, hogy „gyakoroltatni kell az imádságban a vágyunkat, hogy be tudjuk fogadni azt, amit Isten már előkészített, hogy megadja nekünk”.
Egy másik ellenvetés is felmerül az imádság meghallgatása terén: ha az imával meg lehetne változtatni Isten akaratát, akkor nem lenne Isten, hiszen ő maga az örök tökéletesség, „akinél nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak” (Jak 1,17). Ebben a kérdésben Órigenész ad útmutatást: Isten akarata nem változik. Ha valamit az imádkozó kérésére teljesít, azt azért teszi, mert már előre ismerte a kérést. Tehát nem arról van szó, hogy ő maga megváltozott volna. Órigenész szép képpel egészíti ki tanítását: „Amint a gyermek nem születhet másképp, csak az asszony által… úgy az imádkozó sem kaphatja meg kérése teljesítését, csak az imádság által.”
Atyáink arról beszélnek, hogy minden imádság meghallgatásra talál Istennél („egyetlen imádság sem hullik a porba”). Ám vannak bizonyos feltételek, hogy ez igaz legyen. Szent Ágoston azt tanítja, hogy a bűnös ember nem talál meghallgatásra, csak akkor, ha bűnei bocsánatáért imádkozik. Alexandriai Szent Kelemen viszont azt állítja, hogy a bűnös ember is megkap egyes javakat, de nem saját érdemeiért, hanem Isten jósága miatt. Órigenész szerint Isten nem ad olyan ajándékokat, amelyek számunkra ártalmasak vagy haszontalanok lennének. Evagriosz Pontikosz pedig egészen gyakorlatiasan mondja: „Nem jó kifejezetten azt kérni, hogy gyógyuljunk meg a betegségből”, mert Isten magasabb szinten jobban tudja, mi válik igazán javunkra. Lépcsős Szent János felsorolja azokat az okokat, amelyek miatt nem kapjuk meg, amit kérünk. Elsőként említi, hogy ha „alkalmas idő előtt” kérünk; másodiknak, ha „méltatlanul kérjük”, amit kérünk; harmadszor azt, hogy „gőgösek lennénk, ha megkapnánk”; végül pedig azt mondja: ha „hanyagsággal vétkeznénk a megkapott ajándékkal szemben”. Az imádság meghallgatásához szükséges, hogy a kérés kitartó legyen. „Amikor imádkozunk, nem Isten kezd el fülekkel bírni” (Szent Ágoston), hanem magunk leszünk alkalmasabbak a befogadásra (Nagy Szent Bazil).
Imádkozzunk buzgón, az Úr „figyelmez imádságunk hangjára”!
