Több Bartók-kortársat, kiemelkedő fontosságú útkeresőt találunk e zeneszerzők között, így számos alkotás izgalmas dialógust ígér a bartóki életművel. Kétségkívül igényes a program: fontos művek, nagy nevek, kiváló művészek… A nyitóesten a világjáró grúz basszus, Paata Burchuladze énekel, a Miskolci Szimfonikus Zenekart a Moszkvai Nagyszínház zeneigazgatója, Alexander Vedernikov vezényli. Janácek korszakos jelentőségű Jenufa című operája Vidnyánszky Attila nagy sikerű pesti rendezésében kerül színre. A sekrestyés asszony a legendás német szoprán, Anja Silja lesz, aki az elmúlt húsz évben többek között Brüsszelben, a Glyndebourne-i Fesztiválon, Párizsban, Frankfurtban, Prágában, Zürichben, a londoni Covent Gardenben és a New York-i Metropolitanben alakította a szerepet. A Franciaországban élő cseh író, Milan Kundera szerint Janácek állította vissza az énekelt (cseh) szó eredeti értékét. A „magányos újítóként" számon tartott egyéni hangú komponista vokális műveiben – akárcsak Bartók – a nyelv szolgálatába vonta a zenét. A lényeglátó, részletekre összpontosító művészre jellemző „szűkszavúság” kapcsán Kundera leplezetlen elfogultsággal ír a tömör, maguk módján kibontakozó, makacsul ismétlődő, a szavakhoz, a nyelv lejtéséhez, tartalmához igazodó dallamokról. Janácek zenéje: Páratlanul gazdag érzelmi spektrum, a gyöngédség és a brutalitás, a düh és a béke átmenetek nélküli, szédületesen sűrű ütköztetése. Különös, de Dvorák Ruszalkája – 1901-es prágai bemutatója óta – eddig csak kétszer szerepelt magyar operaszínpadon: 1956-ban a pozsonyi, 1976-ban pedig a prágai Nemzeti Színház budapesti vendégjátékán. Ezúttal a Kassai Állami Színház társulata mutatja be a varázslatos szépségű „meseoperát”. A cseh lélek és „életérzés" tán legjobb ismerője, Bohumil Hrabal a vele készült interjúkötetben, a Zsebcselekben a számára kedves szerzőről és művéről is vall: …a Ruszalka a szecesszió kvintesszenciája. Szerintem Dvorák a Ruszalkában a lehető legtökéletesebben ragadta meg a kor szellemét, olyan ez az opera, mint Preisler festménye az ábrándozó lányról. Nagy hatással volt rám az is, hogy Dvorák annak ellenére, vagy talán éppen azért, mert mészároslegény volt, emberileg és művészileg is végtelenül gyengéd tudott lenni… És szerette a galambokat… – teszi hozzá a bohém író, felvillantva Dvorákhoz fűződő lelki rokonságát.
A debreceni Csokonai Színház Smetana vígoperáját, Az eladott menyasszonyt viszi a fesztiválra. Az említett interjúkötetben Hrabal a népszerű daljátékról is kitárulkozó őszinteséggel szól: Ebben az operában valamiből több van, majdnem egy egész dimenziónyival több van, amit csak a cseh ember képes nem is megérteni, hanem inkább felfogni, s aki ezt érzi, abban a szerencsében és megtiszteltetésben van része, hogy még nem áll olyan rosszul, hiszen képes elérzékenyülni, de annyira, hogy már-már azt kívánja, e melankolikus szépség hassa át úgy, hogy belehaljon…De nemcsak a cseh, hanem az orosz zenekultúra feneketlen kútjából is mélyen merítenek az operafesztiválon. A pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház Csajkovszkij Anyeginjével érkezik. Rendezője a világhírű színházi szakember, Peter Konwitschny, akit egy műhelybeszélgetésre is meghívtak a szervezők. Hazánkban először szólal meg Muszorgszkij Borisz Godunovja Sosztakovics hangszerelésében. Ezt a változatot – akárcsak Sosztakovics Kisvárosi Lady Macbeth című zenedrámáját – a moszkvai Helikon Színház produkciójában, Dmitry Bertman rendezésében állítják színpadra. Kihagyhatatlan alkalom lesz Jevgenyij Nyesztyerenko ária- és dalestje, hiszen a zseniális orosz basszus ma már ritkán vállal fellépéseket. A táncművészet kedvelőinek Prokofjev Rómeó és Júliáját (kassai művészekkel), illetve Csajkovszkij a Hattyúk tava című balettjét (a kijeviekkel) kínálja a fesztiválprogram. Bartók Kékszakállúja Michael Schulz két évvel ezelőtti olvasatában, az akkori szereplőkkel (Meláth Andreával és Palerdi Andrással) látható-hallható újra, A csodálatos mandarin története pedig a száz éve született id. Harangozó Gyula klasszikus operaházi koreográfiájával elevenedik meg. Az elmaradhatatlan miskolci „három tenor koncerten" – visszatérő vendégként – a mexikói Arturo Chacón-Cruz, a koreai Ki-Chun Park és az olasz Leonardo Caimi számíthat lelkes fogadtatásra. A zárógálán – Ivan Anguélov vezényletével – Karine Babajanian, Zlatomira Nikolova, Tomás Juhás és Egils Silins tolmácsolásában hangzanak el népszerű operarészletek.
