kopott szalmaágyon
új törékeny élet.
Mária boldog.
Alig szuszog, csak álmodó
mosoly van kisfia
arcán, fekszik fáradt ölében.
József kérges
ujjaival az ágacska-kezet fogja.
Az egyik pásztor ámulva
imádkozik, a másik
leveszi barna sapkáját,
lámpafénye remegő
aranya megvilágítja társait:
dideregnek rongyos
ruhájukban.
Fölébred a gyermek, anyja
félve nézi, takargatja
újra, s fúj a szénázó ökör
jó meleget, lógó fülű
szamár csendesen iázgat;
jászolt-tartó faoszlop
metszi a tél-sötét zugot.
Két öreg és ifjú legények jönnek,
lábujjhegyen
lépve, térdepelnek köréjük
szorosan, dalolnak
együtt, halkan, szépen
s Mária könnye hull,
a véres-verejtékes örömtől,
a fönt ragyogó
fénylő-sugaras csillagtól:
Jézus megszületett!
