Mostanában Budapesten és vidéken is mintha megélénkült volna a hazai szoborállítási kedv. Már nemcsak régi politikusok, hadvezérek, művészek, tudósok kaphatnak emlékművet, hanem akár ismertségnek örvendő „kortársak” is. Gondoljunk csak a pár éve Balatonfüreden felállított Bujtor István-szoborra. Sokan fényképezkednek előtte nyáron. Elmondhatjuk, hogy Budán, a Szent Gellért téren lévő Cseh Tamás-szobrot is elfogadták az arra járók. A pár éve elhunyt Peter Falk, azaz Columbo – és kedvenc kutyájának – bronzalakja a pesti Falk Miksa utca torkolatában szintén nagy népszerűségnek örvend.
Az emlékműszobrászat terén is sok a változás. Mindenképpen érdekes és szakmai problémákat is felvet a világháborúban elpusztult vagy épp politikai csatározások során ledöntött vagy beolvasztott szobrok újraállítása. Zala György remekül sikerült Tisza-szoborcsoportjának újramintázása igazi kihívást jelentett a mai szobrászok számára is. Szintén nagy várakozás előzi meg gróf Andrássy Gyula lovas szobrának és lenyűgöző méretű posztamensének felállítását a Parlament előtti téren, valamint az annak idején is vihart kavart Horvai-féle Kossuth-szoborcsoport újrafaragását…
A fent említett alkotásokat bárki láthatja, hiszen nyüzsgő köztereken állnak. Viszont alig ismerjük a mellékutcákban, kevésbé forgalmas helyeken lévő szobrokat, domborműveket. Gyakran megfordulok a XI. kerületben, a Móricz Zsigmond körtér mögött, az Allee bevásárlóközponthoz közeli Váli utcában, ahol a házak közötti kis parkban egy néger fiú szobra áll, illetve ül. Kárpáti Anna szobrász 1967-ben felállított körplasztikáját már sokszor láttam az elmúlt évtizedekben, amint sietve elmentem mellette, de csak mostanában álltam meg előtte. A szobor önmagában nem túl különleges, a fiú nyaka talán kicsit hosszúra sikeredett. De ez a kis „szabadtéri enteriőr” másokat is megfogott. Pár évvel ezelőtt három fiatal képzőművész, Antal Balázs, Hatházi László és Fodor Zoltán a szobor mögötti üres falra különleges térképet készítettek Kárpáti Anna életművéről. Mozaikszerűen elszórva sgraffitókat véstek a falra (díszítő eljárás, melynek során az egymásra felvitt különböző színű festékek vagy vakolatok felső rétegét visszakaparják, kikarcolják) a szobrásznőnek az országban fellelhető műveiről. Minden kép mellett van két négyjegyű szám, melyek az eligazodásban segítenek. A felső az évet jelöli, amikor Kárpáti Anna megmintázta a szobrot, az alsó pedig annak a településnek az irányítószáma, ahol meg lehet nézni. A falon a sgraffitók mellett van egy üres keret: ha a megfelelő szögből nézzük a néger fiú szobrát, akkor szépen a falra rajzolt keret közepére kerül.
Kárpáti Anna szobrainak egy része emberábrázolás, másik része pedig állatokat mintáz: zsiráf, mackó és elefánt is szerepel köztéri alkotásain. Régebben, még a XX. század elején is volt igény időnként a házak és környékük díszítésére. A homlokzatokon vagy az udvarokban elhelyeztek domborműveket, szobrokat. Hiszen az ember olyan környezetben szeret élni, amely lelkileg is megérinti az ott lakót, az arra járót. Kell valami többlet, valami szépség, egy kicsit meghittebb hangulat a manapság olyan sokat emlegetett hétköznapi rohanásban is. Az említett szobor és környezete a Váli utcában, a lakóházak között ezt a célt szolgálja a környéken lakók örömére.
