„A szent és oszthatatlan Szentháromság nevében. István, Isten kegyelméből a pannóniaiak királya… Tudatjuk…, hogy… négy várat, név szerint Veszprémet, ahol a püspökség székhelye van, Fehér várat, Kolon és Visegrád várait minden egyházukkal, kápolnájukkal és oltáraikkal, nemkülönben összes határaikkal és területükkel Szent Mihály veszprémi egyházának rendeljük alá…” – így kezdődik az a Szent István király által 1009-ben, Sólyban kiadott, s 1257-ben IV. Béla által átírt és megerősített adománylevél, amely a ránk maradt legrégebbi oklevél másolata, s ahol először említtetik meg a veszprémi egyházmegye, valamint Veszprém, Zala (Kolon), Pest (Visegrád) és Fejér megye, illetve váraik, egyes településeik, melyeket a király a veszprémi egyházmegye joghatósága alá rendel. A konferenciát az Ezeréves megyék és az ezeréves egyházmegye című rendezvénysorozat keretében Veszprém megye, valamint az érsekség és a főkáptalan levéltára (ahol az oklevelet őrzik) szervezte. A főegyházmegye érseke, Márfi Gyula megnyitójában a múlt megismerésének, az elődök tapasztalatának fontosságára hívta fel a figyelmet. Egymásra figyelő, áldozatra is kész, múltba tekintő, jövőt tervező emberi közösségekre kell törekednünk, mert aki csak önmaga körül forog, féltve őrzi autonómiáját és nem képes elkötelezettségre, az térben és időben is elszigetelődik, s elveszíti a múltat és a jövőt is. Az elmúlt évtizedekben három- és ötéves tervek készültek, manapság pedig már csak száznapos programokról hallani – mondta. Ez azt mutatja, hogy egyre inkább csak a jelennek él a mai kor embere, nincs igazi kapcsolata sem a múlttal, sem a jövővel. Eleink úgy kezdtek templomot építeni, hogy tudták, kétszáz év múlva készül majd el. Nekik volt még jövőképük, mutatott rá. A konferencia első napján a Magyar Tudományos Akadémia területi bizottságának előadótermében egyháztörténeti előadásokkal, a második napon a megyeháza Szent István-termében pedig a világi történet magyar eseményeinek, a vármegyék szervezésének, a közigazgatási rendszer kialakulásának kérdéseivel foglalkoztak jeles történészek, egyetemi tanárok, levéltárosok. Így többek között az 1009-es adománylevélről és a korabeli oklevelekről tartott előadást Érszegi Géza, a Magyar Országos Levéltár volt munkatársa. A bevezetőben idézett oklevél – amely ugyan csak másolatban maradt fenn – arról is tanúskodik, hogy a vármegye, az egyházmegye mint világi és egyházi közigazgatási egység, erősnek bizonyult, hiszen ezer éven át fennmaradt. A konferencián szó volt többek között a veszprémi káptalan uradalmairól, az egykori hiteles helyekről, a világi közigazgatás kezdeteiről, a veszprémi váruradalmakról, II. József közigazgatási reformjairól, Mindszenty József és Shvoy Lajos püspökök elhurcolásáról a nyilas uralom idején, valamint a veszprémi püspökség két meghatározó főpásztoráról, báró Hornig Károly és Rott Nándor püspökök munkásságáról is.
