Ha egy játékos vetélkedőben feltennénk a kérdést, hogy hol található a világ legnagyobb kiterjedésű barokk Óvárosa, akkor sokan Rómára vagy más nyugat-európai városra gondolnának. A helyes válasz Vilnius, Litvánia fővárosa, mely 2009-ben – Linz mellett – büszke viselője az Európa kulturális fővárosa megtisztelő címnek. Idén a baltikumi város és lakói kétszeresen is ünnepelnek: egyfelől az előbbi címet, másfelől a litván név említésének ezeréves évfordulóját (a „litván” szót először Szent Brúnó jegyezte le a Quedlinburgi Krónikában).
Az UNESCO világörökségi címmel 1994 óta rendelkező vilniusi Óvárosban a szebbnél szebb barokk, illetve más stílusú világi és szakrális épületek között sétálva nemcsak az épített örökséggel találkozhatunk. Számos utcában, a házak falán az emléktáblákról Zsigmond Ágost, Napóleon, Stendhal, Adam Mickiewicz, vagy a kortársak közül a Nobel-díjas Czeslaw Milosz, illetve barátja, a napjainkban is alkotó litván költő, Tomas Venclova köszön vissza ránk. Az évszázadok során a város számos nemzeti, vallási kultúra és hagyomány találkozópontjává, illetve otthonává vált. Vilnius a vendégszerető litván mellett meghatározóan lengyel és zsidó nemzeti, illetve katolikus, zsidó és ortodox vallási hagyományok metszéspontján épült ki. A Baltikum délkeleti részén fekvő városban lépten-nyomon magyar vonatkozásokkal (ezekből számos katolikus) találkozhatunk: a székesegyház társvédőszentje, és benne egy kápolna „birtokosa” Szent László király; a krónikákban a „Litvánia apostola” megtisztelő címet, a fejedelemség lakosságát a keresztény Európához kapcsoló Jagelló (litvánul Jogaila) felesége, Szent Hedvig érdemelte ki; Szent Kázmér a litvánok fővédőszentje, a Vitéz János és Janus Pannonius püspökök által vezetett, Mátyás király elleni összeesküvés főszereplője volt; napjainkban a Várhegy lábánál újjáépült Várpalotában hosszú évekig Bakfark Bálint zenélt; 1956-ban a város egyetemistái dacolva a szovjet elnyomással, a magyar forradalom és szabadságharc mellett szimpátiatüntetést tartottak; 1979-ben Lékai László bíboros, az elnyomás éveiben, katolikus egyházi vezetőként egyedüliként, Pimen pátriárka meghívására, hivatalos látogatása keretében eljutott a jórészt katolikusok lakta Litvániába, Vilniusba, ahol „nyitott” (több ezren sereglettek össze a Szent Teréz-templomban, és a Hajnal Kapu előtti utcákon!) szentmisét tarthatott; és még hosszan sorolhatnánk. Szívünknek a legkedvesebb emlék, hogy 1579-ben Báthory István erdélyi fejedelem, lengyel király és litván fejedelem megalapította a Vilnius Egyetemet. Az univerzitás a középkorban számos magyar diák, a későbbiekben pedig a már említett Mickiewicz, Milosz és Venclova alma matere volt.
Az elmúlt szilveszter éjszakáján a 2009. évi ünnepségek nyitánya különösen fényesre sikeredett: a festői Katedrális téren, a több mint ötvenezer összesereglett nézőt a német Gert Hof fény- és lézershow-ja kápráztatta el, megannyi fénycsóvába, színbe öltöztetve a város szívét. Vilnius az utóbbi években lázasan készült 2009-re. Először is a litvánokra jellemző bátorsággal és magabiztossággal: abban bíztak, hogy nemcsak az öreg kontinens, de a világ figyelmét is magukra irányíthatják. Ennek megfelelően az egész Óvárost felújították, egy különálló, új, modern városrészben felépítették a Baltikum legmagasabb épületeit – mely a litván gazdaság prosperálását jelképezi, ismét útjára indították a több száz éves hagyományokra épülő Szent Kázmér-napi vásárt, mely a város védőszentjéről elnevezett Szent Kristóf Fesztivál, és a dzsessz mellett a város új védjegye lett. Így az elnyomás éveiben Csipkerózsika- álmába szenderült város újjászületett.
Az előkészítő programok területéről csak egy látványos példát emelnék ki: 2005-ben indították el a kultúra (újra)felfedezése programot, melynek keretében a város buszainak jelentős részét a világ egy-egy nagy zeneszerzőjének portréjával és az életüket bemutató pár sorral matricázták fel (Liszt Ferencnek is jutott busz!), utazás közben, a belső térben pedig időközönként a „reklámarc" ismertebb melódiái csendültek fel. A 2009. év kezdetével egy kilencszáz eseményt tartalmazó, százhúsz projektből álló eseménysorozat vette kezdetét, mely egész évben színes választékkal szolgál. Mindenki kedvére válogathat a koncertek, kiállítások, fesztiválok, vásárok, színházi és könyvbemutatók kínálta események között (a program hivatalos weblapja: www.vilnius 2009.lt). Egy-két csemege a programokból a teljesség igénye nélkül: X. Vilniusi Nemzetközi Könyvvásár (február 12-15.), a Baltikum legnagyobb könyvvására; utcazene napja (május 2.), a város minden utcáján a klasszikus zenétől a dzsesszen át, az avantgárd zene képviselői szórakoztatják a nagyérdeműt; Szent Iván éjszakája – kultúra éjszakája (június 20-21.), a város terei közösségi tánctérré, a parkok zöld füve mozivá, a templomok koncerttermekké, az utcák performance-ok befogadóivá válnak), Művészet Szokatlan Helyeken (szeptember 19-27.), a városi közterületek a kortárs művészek és alkotásaik „játszó- és bemutatótermévé” alakulnak.
Az egyik leginkább várt esemény az újjáépített Fejedelmi és Királyi Palota átadása lesz (a Zsigmond Ágost által épített épület a cári Oroszország idején semmisült meg). A híres reneszánsz palota közel öt év munkáját követően július 6-án (Mindaugas király ünnep- és emléknapján) nyitja meg kapuit, a grandiózusnak ígért Wavel Vilniusban című kiállítással. A Budapesttől ezerkétszáz kilométerre északra található Vilnius a hagyományos litván vendégszeretettel vár mindenkit, és repülővel érkezve akár egy hétvégi program keretében is meglátogatható (2008 októbere óta a litván légitársaság közvetlen járatának segítségével átszállás nélkül és elérhető áron hozzáférhető!). A városba gépjárművel egy hosszú vagy megállással két nap alatt juthatunk el. A városban nosztalgikusnak ható egykori „prágai” árak (tíz-húsz százalékkal alacsonyabbak a hazaiaknál) várják a magyar látogatókat, megkönnyítve az élményszerzés napjait.
