Érmihályfalva felé tartva, egy bekötőút mentén érünk a faluba. Az utcák és a porták rendezettek, az orsó alakú „főteret” virágok díszítik, és nemcsak padok, hanem két modern játszótér, új polgármesteri hivatal és iskola, illetve egy nemrég felavatott, a hétköznapokban is élettel telt kultúrház is tanúskodik Érsemjén (románul: Simian) vitalitásáról, illetve Balázsi József polgármester hozzáértéséről.
A település büszke neves szülötteire: Kazinczy mellett Fráter Lóránd nótafára és Csiha Kálmán református püspökre. 1907-ben a helység szívében állították fel Kazinczy mellszobrát. Részben Fráter Lóránd „hegedülte össze” rá a pénzt nemzetközi turnéján, illetve az MTA is támogatást nyújtott hozzá. A szobornak kalandos története volt: 1920 után a helyi református templomban rejtegették, 1941-ben újra felállították, majd 1945 után magas, sűrű növésű bukszussal takarva vészelte át a rendszerváltás előtti évtizedeket. A szoborral szemben található Kazinczy legkisebb fiának, Lajosnak, a ‘48-as forradalom honvéd tábornokának, a tizenötödik aradi vértanúnak emléket állító, csónak alakú fejfa. A szomszédságban áll a XVIII. században, Kazinczy anyai nagyapja által vályogból építtetett kúria. A hófehér színű oszlopos tornácával hívogató épület egyfajta helyi Athenaeum: belsejében a három híres elszármazottról szóló emlékkiállítás található. Innen megtudhatjuk, hogy Kazinczy nyolcéves koráig élt a településen, majd a börtönből szabadulva, 1801 és 1806 között Érmelléken, többek között Érsemjénben, a család házában lakott. A kéziratok mellett itt őrzik a szülőházról készült (a ház 1931-ben elpusztult, helyét ma emléktábla jelöli), egyedüliként megmaradt képsorozatot, és a Niederkorn János székelyhidi festő által készített öregkori Kazinczy-portrét. Fráter Lóránd (1872-1930) „nótáskapitány”, a XX. század egyik legkedveltebb, napjainkra méltatlanul elfeledett nótaszerzője, a székelyhidi kerület országgyűlési képviselője a híres fehérvári huszároknak nevezett alakulatban szolgált főhadnagyként. Legismertebb nótái: a Jó estét kívánok, megjöttek a fehérvári huszárok, valamint a Krasznahorka büszke vára és az Őszi rózsa. Különös érték a kiállításon a kintorna egyik megmaradt papírtekercse, melyről a talán legismertebb Fráter-nóta, a Száz szál gyertya csendül fel. A falon található újságcikkekből kiderül, hogy a nótafa budapesti ravatalánál és az érsemjéni temetőbe vezető úton a városokban sok-sok ember tisztelgett, cigányprímások búcsúztatták.A múzeumban kapott helyett a Csiha Kálmánról (1929-2007) szóló emlékkiállítás is. Erdély szent életű református püspöke Érsemjén külterületén, a helybéliek által Barantónak nevezett részen álló, klasszicizáló stílusú kúriában született, nevelkedett, és élete derekán ide járt megpihenni. Számos személyes tárgyát őrzik a tárlók. Itt láthatjuk többek között nagy becsben tartott palástját, személyes Bibliáját, melyre 1990-ben a kolozsvári Farkas utcai református templomban letette a püspöki esküt, és melyben fiatal kora óta minden igerészletnél feljegyezte, hol és mit beszélt róla, nehogy ismételje magát, illetve a határidőnaplóját. Augusztus óta Fráter Lórándnak is van mellszobra a településen, és a tervek szerint november hónapban Csiha Kálmán tiszteletére is avatnak szobrot. A középkorban Érsemjén lakói katolikusok voltak, csak a török időkben, 1566-ban szűnt meg a katolikus élet. 1910-ben már 342, napjainkban közel 900 római katolikus ünnepli a liturgiát az 1937-ben egy kúriából kialakított kápolnában, melyet 1956-ban templommá alakítottak. A református egyházközségnek 1162 tagja van. 1790-ben épült templomuk az elpusztult középkori katolikus templom helyén áll. A központban található templom két gótikus portikuszával hirdeti az állandóságot. A hajót díszítő XIX. század elején készült rokokó szószéket három festménnyel (Mózes, az Úr színeváltozása, illetve a szamariai asszony) ékesítették – a képi ábrázolás nem megengedett a református istenházakban. Érsemjénben négy temető található. Érdemes a református sírkertben a Fráter-sírboltot követően, a helybéliek által „gongfáknak” nevezett, az Érmelléken ősi hagyományok nyomán fából készített csónakfejfákat megcsodálni. Az ugyancsak gondozott izraelita temető kétnyelvű (héber és magyar) sírkövei az egykor itt élt parányi zsidó közösség megmaradt mementói. A község Érmellék mocsárvilágának és a Nyírség homokjának találkozópontján található. Az Érsemjént nyugatról határoló homokdűnék védelem alatt állnak. Itt fészkel Európa egyik védett madara, a parti fecske, de számos védett növényt is megtalálhatunk, melyek közül a legritkább az ezüstperje (nevét a helyi néptánccsoport is viseli). Aki erre jár, jól teszi, ha nemcsak néhány órát tölt a településen, hanem közelebbről is megismeri életét.
