A templomi miliőhöz illő, ó- és újszövetségi témájú alkotásokat válogattak a tárlathoz, mondta K. Palágyi Sylvia, a veszprémi múzeum igazgatója a prológusban. Mivel a templom tavaly ősz óta a Veszprémi Helyőrség istentiszteleti alkalmainak is helyet biztosít, stílszerűen a Légierő Zenekara is közreműködött a kiállítás megnyitóján egyházi dallamokkal. A tárlatot Grászli Bernadett művészettörténész, a győri múzeum igazgatója nyitotta meg. Elmondta, hogy intézményük Borsos Miklós hagyatékának, szobrászati, éremművészeti alkotásainak, rajzainak hű őrzője. A hetvenhét darabból álló rajzsorozat – amelyből most huszonhárom alkotást láthatnak a látogatók a falakon – története egészen rendkívüli. A művész halála után pár évvel bukkant rá ezekre a kiemelkedően értékes, elrejtett rajzokra az alkotó özvegye, Kéry Ilona, közismert nevén Buba asszony, férje hagyatékénak rendezése során. Ez a sajátos hagyaték a művész megrázó testamentuma. A sorszámozott rajzok egy igen értékes japán merített papírra készültek tussal, mindegyiken szerepel az alkotó névjegye is, valamint keletkezésük helyszíne: Tihany. E rajzgyűjtemény az özvegy szándéka szerint később a győri múzeumba került, s 1994-ben egy ünnepi bőrkötésben is megjelenhetett Borsos Miklós hetvenhét üzenete képben címmel. Sajnálatukra, mondta az igazgatónő, a rajzokat hely hiányában kiállítani nem tudják, így a múzeum raktárában őrzik a gyűjteményt, s nagy öröm, amikor más múzeumokkal kapcsolatba lépve, különböző tárlatokon bemutathatnak abból egy-egy reprezentatív válogatást. A kiállításon látható rajzok a teremtés történetétől a paradicsomból való kiűzetésen át követik nyomon az ószövetségi történeteket, s az újszövetségi szentírás evangéliumi példázatait, egészen Júdás árulásáig. A rajzok a bibliai jelenetek ábrázolásán túl az emberi lét általános problémáiról, erkölcsi konfliktusairól beszélnek, s üzennek Isten igéivel a XXI. századi embernek is. „Az emberélet szépségek, bűnök, bűnhődések, pokoljárás, részvét és remény világa. A vándor mi vagyunk mindannyian. A Golgotában mindenki keresztjét érzem. Sorsom nehéz fiatalságot jelölt ki, és ez években a Biblia és elsősorban a hegyi beszéd olvasása, annak örökszép, életet, erkölcsi magatartást tanító szavai, isteni ragyogása és végtelen tisztasága volt az, ami megőrzött” – vallotta Borsos Miklós. Végszóként a nagyszebeni születésű művész emlékére felcsendült a régi székely himnusz a Légierő Zenekar előadásában.
