A görögkatolikus egyház vecsernyéje azonban – tartalmát tekintve – semmiképpen sem csupán egy esti imádság. Ha érző szívvel és emelkedett lélekkel közelítjük meg, Jézus Krisztus teljes húsvéti misztériumát megláthatjuk benne.
Mivel az alkonyati istentisztelet a liturgikus nap elején áll (ősi idők óta este kezdjük a liturgikus időszámítást, mint ahogy Isten is minden teremtői művét este kezdte – vö. Ter 1,5), ez a szertartás visszakalauzol bennünket a kezdet kezdetéhez. Ugyanis a teremtésben kezdett ténylegesen megvalósulni az Isten örök szándékában jelen lévő (1Tim 2,4) üdvözítő tevékenység.
A „monoteista” áldásformula („Áldott a mi Istenünk”) még nem szentháromsági, hanem ószövetségi megfogalmazás. Tekintélyes az Ószövetségből előírt zsoltármennyiség (bár fel kell figyelni arra, hogy a megváltás fényében, szentháromsági formulával fejezzük be az imádkozását). A teremtés himnuszát zenghetjük a 103. zsoltárban, amely csodálatosan kifejti a hatnapos teremtéstörténet szűkszavú leírását. Átélhetjük a bűnbeesés utáni állapotunkat, amikor ott látjuk az ikonosztázion királyi ajtaja előtt a csöndes esti imákat végző papot, aki Ádámot jeleníti meg, amint mindannyiunk számára bebocsátásért könyörög az Isten országába.
Az istentisztelet csúcspontján csodálatos himnusszal örvendhetünk a megígért Messiás világba érkezésének, aki a megközelíthetetlen világosságban tündöklő Atyaisten (1Tim 6,16) megközelíthető, emberközeli „enyhe világosságaként” jelent meg (Jn 1,9). Mi pedig, „eljövén a napnak lenyugvásához”, áldjuk, magasztaljuk, dicsőítjük őt.
Ünnepi alkalmakkor három ószövetségi olvasmányt is hallunk, amelyek az ünnepelt misztérium előkészületét, illetve előkészítését tárják fel.
Az „Add, Urunk” kezdetű esti himnuszban Isten kegyelmét és irgalmát kérjük, hogy egyrészt minél mentesebbek tudjunk lenni a bűntől, másrészt, hogy megtanuljuk Isten igazságait, azok közül is a legnagyobbat, hogy ő üdvözíteni akar bennünket, s ez meg is történik, ha mi is akarjuk.
Az aggastyán Simeon „találkozási énekével” mi is készülhetünk az Úrral való nagy találkozásunkra, amely lehet, hogy „még ez éjjel” (Lk 12,20) megtörténik, s esti lefekvésünk után már nem erre a világra ébredünk fel.
Teremtés – megváltás – üdvözülés. Íme a húsvéti misztérium három nagy pillére. Végbement. Pontosabban: a mi Megváltónk végbevitte. „Értünk, emberekért és a mi üdvösségünkért.” Jó ezt tudatosítanunk magunkban a vecsernye segítségével, és akkor nem csupán egy esti imaként tekinthetünk rá.
