Tavaly óta zajlik az alapítvány úgynevezett tantárgysegítő programja az Ózd melletti nagyközségben. Az ebben részt vevő gyerekek műsorával kezdődött a konferencia napja, ezt követték a szakmai előadások: Sárközi Gábor, az Oktatási és Kulturális Minisztérium esélyegyenlőségi főosztályának munkatársa a közoktatási integrációról szólt. A berettyóújfalui Igaz Gyöngy Alapítvány képviselője az esélyegyenlőségről beszélt: arról, ahogyan azt ők próbálják megteremteni művészeti iskolájukban. Orosz Lajos festőművész, az Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság minőségirányítási vezetője a problémák, a reménytelenség sulykolása helyett szintén az összefogást hangsúlyozta. Fleck Gábor szociológus a Reménység Bankjának formálódó tervét ismertette: e kezdeményezés – a bangladesi Muhammad Junusz által létrehozott szegények bankja nyomán – a nyomorban élők megsegítését tűzte ki céljául. Az üzleti vállalkozás és az adományozás egyes elemeit ötvöző elgondolás megvalósíthatóságát kutató szakemberek szerint mindaddig, amíg valaki hitelképtelennek tekinti magát, és nincs elképzelése személyes jövőjéről, reménytelen marad a helyzete, viszont ha lehetőséget lát a felkapaszkodásra, képes közös célok érdekében összefogni másokkal, és közösséget alkotni. A Reménység Bankjának támogatásával új életre törekvő emberek majd képzésen vesznek részt, melynek során igyekeznek – mentoraik segítségével – maguk megalkotni egy kivitelezhető tervet, amelyhez anyagi támogatást kapnak. Kőszegi Edit a Fórum Film Alapítványtól és Szuhay Péter kulturális antropológus A roma kultúra virtuális háza című DVD-ROM-ot mutatták be: a tematikus „épület” egyes „tereiben” – az alagsortól az egyes emeleteken át az auláig vagy épp az olvasóteremig – az érdeklődők érzékletesen ismerhetik meg a cigány kultúra világát. A kiadvány újdonsága, hogy csakugyan a kultúráról, és nem a cigányság (át)neveléséről szól, ami inkább jellemezte a korábban megjelent hasonló témájú összeállításokat. Illyés Gabriella Márta nővér előadásában a házigazda arlói alapítvány munkájáról számolt be: az óvodások számára létrehozott délelőtti játszóházról, illetve a „Veled tanulok” programról, melynek keretében csütörtök kivételével hétköznap délutánonként korrepetálási lehetőséggel, játékkal, kirándulással, különböző programokkal várják a helybéli gyerekeket. Először az iskolában tanítottak hittant, családokat látogattak, illetve szomszédjaik vitték el a hírüket a település távolabbi részeibe. Rendszeresen tizenöten járnak hozzájuk – ez a létszám az időnként jelentkezőkkel negyvenre emelkedik: ennyien voltak például a hittanos nyári táborukban, amelyet Aggtelek mellett, Szögligeten rendeztek az idén. Hét munkatárs dolgozik az alapítványnál; a nővér mellett két rendi jelölt képviseli Szent Ferenc Kisnővéreinek közösségét. Havonta egyszer szupervizor érkezik hozzájuk: ő a segítők segítője, aki „szakmai személyiségüket” igyekszik gondozni, a „csapat” működését támogatja, például ösztönzi őket, hogy merjenek őszintén beszélni a munka során felmerülő problémákról, egyre jobban kommunikáljanak, illetve legyenek nyitottak az új ötletek és nézőpontok befogadására. Arra a kérdésre, hogy vajon kikkel foglalkoznak, olyan választ ad Márta nővér, amely az integráció, a befogadás hiteles útját mutatja meg: „A hátrányos helyzet fogalmát be lehet határolni. De hogy ki a cigány? Aki úgy néz ki? Akinek az édesanyja úgy néz ki? Vagy akinek az apja is cigány? Mi elejétől fogva hátrányos helyzetű gyerekekkel akartunk foglalkozni, és csakugyan ők azok, akik eljönnek hozzánk. Ez a lényeges: hogy sokproblémás családok gyermekeiről van szó. Azt szeretném, ha minél több gyerek jönne, és együtt játszanának, tanulnának nálunk.”
