Eleven varázs

A Budapest Galériában látható Visszapillantás / Flashback című retrospektív kiállítás a számos díjjal kitüntetett fotográfus nyolcvanadik születésnapja alkalmából, számos, eddig még sosem publikált képpel teszi még színesebbé a fontos és terjedelmes életművet. Passuth László lombok alatt, fonott karosszékben, karjai közt macskájával, kissé tán félszegen ül portrét. Gobbi Hilda kötött pulóverben, fázó, tiszta szemekkel öleli magához fiatal németjuhászát. Kulka János főiskolás bohémként, Timár József Az ügynök halála címszerepében, hatalmas táskái súlyát arcán cipelve, Latinovits Zoltán szélfútta domboldalon, Ruttkai Éva meleg lámpaernyőfényben látható. És tovább: Örkény úr, az író, fejedelmi könyvbirodalmában, keresztbe vetett lábakkal, elégedetten dől hátra. Darvas Iván szamárról integet, Törőcsik Mari, Béres Ilona, Tordai Teri és Kállai Ferenc fára mászik, Rozsos István szolid cserépkályhája mellett verseskötetet olvas, de úgy, hogy szinte halljuk, hogy pattog a tűz és mint lüktet a ritmus.

Néhány pillanat csak a falakról. Lehetne, sőt érdemes is volna sorolni még. Ám inkább látni kell. Keleti Éva képei ugyanis többek egyszerű portréknál. Egy-egy expozíciója olykor lelki analízissel ér fel. Pályaíveket, életműveket követett végig, fontos pillanatokat örökített meg. Dinamikus, őszinte, erős pillanatképein a kikapcsolódás nyugalmát, a színpadi próbák feszült figyelmét és az előadások révült jelenlétét egyaránt képes megmutatni. Szenvedélye elkísérte minden egyes balett-bemutatóra, színészbarátai beengedték objektívét a kulisszák mögé, sőt szívesen látták otthonukban is, hogy két korty tea, két öltözői anekdota között kattant a gép szeme. A Visszapillantás / Flashback című tárlat fontos és nagy vállalás. A zsúfolt falak, az egymáshoz túl közel aggatott képek láttán úgy érzem: tán túlságosan is nagy. Csakis így történhet, hogy az Orson Wellesről, Peter Brookról, John Steinbeckről vagy Robert Gravesről készült fotók a galéria egy félreeső sarkában, szinte egymás hegyén-hátán sorakoznak. De hát hogy is férne el minden fontos Keleti-kép az Erzsébet híd lábánál található kiállítóhelyen? A sokszínű életmű eddig jobbára ismeretlen részét bemutató tárlatot a kurátori lelkesedés zsúfolttá teszi ugyan, ám ha többször, több irányból bejárjuk a galériát, akkor igazán elevenné válik a tárlat, akkor jólesően elveszünk, belefeledkezünk. Akkor igazán rabul ejt a varázs.

 

 

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .