Ugyanekkor Prohászka Ottokár püspök így írt: „…legyen bátorságunk és nagy lelkünk a természet fönséges művének kutatásában és földerítésében; kutassunk és törtessünk előre!” Ezzel a gondolattal az 1902-ben megjelent Föld és Ég című művében találkozunk, s ezzel a címmel hirdettek konferenciát Sopronban október 16. és 18. között.
Tudomány és vallás a közös megismerés útján Közismert, az idei a Biblia éve, de az talán kevesebb nyilvánosságot kapott, hogy egyben „a Föld bolygó nemzetközi éve” is. E közös rendezvény nagy erénye, hogy téves, hamis, felszínes nézetek terjesztésére és befogadására hajlamos korunkban ráirányítja a figyelmet: a föld és az ég együttes szemlélésével juthat el az ember önmaga valódi megértéséhez. A teológia és a természettudományok számos nemzetközi hírű hazai tudósa tartott előadást a nyugat-dunántúli városban. A helyszínt az magyarázza, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézete Sopronban működik. A tudomány és a vallás(ok) a világ megismerésének két különböző útját jelentik – kezdte előadását Szarka László geofizikus, egyetemi tanár, majd hozzáfűzte: „Kibékíthetetlen ellentétük látszatát – vallási és ateista fanatikusok önkéntességét, valamint a média hatékony szolgálatát felhasználva – tudatosan keltik abból a célból, hogy egyik se tudja normálisan betölteni hivatását.”
Előadásában fogalmi tisztázásra vállalkozott. Négy kifejezést, s a köztük lévő különbségeket, illetve viszonyrendszert mutatta be. Hogy mennyire szükséges ez, a tárgyalt fogalmak máris jelzik: tudomány, áltudomány( ok), vallás és álvallás( ok). A tudomány és vallás viszonyával kapcsolatban Szarka professzor Claude Allegre francia akadémikus, a Párizsi Földfizikai Intézet volt igazgatóját idézte, megjegyezve a tudós szocialista és ateista beállítottságát: „Tudományos eredményeinket vizsgálódásunk határain belül nem befolyásolja, hogy a körülöttünk lévő világot természetfeletti terv megvalósulásaként tekintjük-e vagy sem.”
Az emberiség sajnos igen szívesen hisz a könnyű és látványos megoldást ígérő sarlatánoknak, akár varázsvesszős kincskeresőről, akár csodatévő gyógyítóról, akár bármi másról (például a mások fölötti hatalom megszerzéséről) van szó – állapította meg Szarka professzor az áltudományok terjedésével kapcsolatban. – Az emberek nagy része nem a száraz tudománynak, hanem a könnyen emészthető, show-szerű mutatványoknak akar hinni.
„A nyugat-európai társadalomban – különböző becslések szerint – az emberek közel fele hisz a különféle áltudományokban, és ez az arány egyre nő. Ha nem így lenne, nem terjednének láncreakció-szerűen az áltudományos elektronikus hírlevelek.”
Az álvallások természetével kapcsolatban Szarka László így fogalmazott: „Tény, hogy a paranormális jelenségekkel kapcsolatos összes »tudományos « (valójában áltudományos) könyvkiadás bevételének nagy része vallási köntösben jelentkező mozgalmakat gazdagít, mindenekelőtt az úgynevezett New Age-et. Bizonyára nem segíti a tisztánlátást, hogy a New Age – ősi pogány hiedelmek és modern tudományos-technológiai nézetek sajátos keveréke – részt vesz a valódi tudományos könyvkiadásban.”
Napjaink liberalizmusa – a posztmodern irányzaton keresztül – nemcsak a vallást, hanem a tudományt is nyíltan támadja – állapította meg Szarka László. A posztmodern tudományellenesség, számos kutató szerint, megtalálható a marxizmusban, a feminizmusban, a multikulturalizmusban, a greenpeace-ben és a New Ageben is. A posztmodern atyja, Paul Feyerabend 1975-ben így nyilatkozott: „Az állam és az egyház szétválasztását követnie kell az állam és a tudomány szétválasztásának, ez utóbbi ugyanis a legújabb, legagresszívebb és legdogmatikusabb vallási intézmény.”
Korunk a fejlődés bűvöletében él, mindent ennek igyekszik alárendelni. Csakhogy mit értsünk fejlődésen? Ennek tisztázó megközelítését adta Bolberitz Pál, a teológia és filozófia professzora: „A fejlődéselmélet olyan elgondolás, amelyet el lehet fogadni munkahipotézisnek a természettudósok számára, de ezt a feltevést eddig a természettudomány módszerével senki sem tudta igazolni. A darwini fejlődéselméletet a XIX-XX. század fordulóján filozófiai és világnézeti szempontból fölhasználták arra, hogy a fejlődéselméletet szembeállítsák a bibliai teremtéstannal. Kérdés: keresztény szempontból el lehet-e fogadni tisztán filozófiai elgondolásként a fejlődéselméletet? Válasz: ha feltételezünk egy transzcendens, természetfölötti első teremtő isteni okot, amely a világ isteni fenntartásában érvényesíti az erejét, és a másodlagos okokon keresztül – ami ez esetben a természettörvény – érvényesíti ezt. Csak ezzel lehet megmagyarázni azt a filozófiai ellentmondást, hogy egy minőségileg alacsonyabbrendű ok okoz egy minőségileg magasabbrendű okozatot. Engels fejlődéselmélete azt a hibát követi el, hogy a feltételt, az alkalmat, a körülményt oknak tekinti – legalábbis ezt sugallja.” Unger Zoltán geomatematikus Jób könyvéből idézett részlet elemzésével adta meg előadása címének magyarázatát: elmélkedj a Földről, az is tanít. Egy másik előadó, Vitális György geológus érzékeltette, hogy a földtudományi ismeretek is alátámasztják a Bibliában leírtak „mégis igaz” voltát.
Több mint fél évszázada természettudósok előtt mondotta XII. Piusz pápa: „Ellentétben a régi idők elhamarkodott megállapításaival, a valóság az, hogy minél mélyebbre hatol valamilyen tudomány, annál jobban felfedezi Istent, majdnem úgy, mintha ott állna minden ajtó előtt, amit a tudomány kinyit.” A Sipos Imre szerzetes pap, biológus idézte megállapítással összhangzottak az előadó természettudósok, katolikus és protestáns teológusok előadásai. A tudomány és a vallás külön-külön úton járó, mégis közös megállapítása: a földet és az eget együtt, az Igazság fényében tekinteni: ez az emberi megismerés útja.
