Ennek legfőbb oka, hogy a gyesen lévő kismamák – a családi háló hiánya miatt – sokszor magukra maradnak. A kapcsolati, kommunikációs lehetőségeik beszűkülnek, gyakran önértékelési zavarok is jelentkeznek náluk. A probléma abból adódik, hogy a gyerekhez ezer szállal kötődik az édesanya, ám az eddigi, megszokott kapcsolatrendszere alapvetően megváltozik. Ha ezt a válsághelyzetet nem tudja kezelni a pár, akkor súlyos gondok adódhatnak a későbbiekben. Ha a férj csak azt látja, hogy a felesége másként viselkedik, és nem ismeri ennek az okát, akkor segíteni sem tud.
Ezen a lelkigyakorlaton házaspárok vettek részt. Beszéltünk arról, milyen nehézségekkel küzd az anya, és milyen helyzetben van az apa a gyermek születését követően. Milyen jelek utalnak arra, ha már segítségre van szükség, és a hangsúly itt az azonnali segítségen van. Ha egy férfi azt tapasztalja, hogy a felesége, aki korábban mindig pedánsan foglalkozott a háztartással, mostanában sok mindent elhanyagol, akkor vegye észre: most neki is segítenie kell. Annak ellenére is, hogy a kenyérkereset gondja továbbra is az ő vállán nyugszik. A férjnek észre kell vennie a jelekből – a felesége idegesebb, feszültebb –, hogy a párja segítségre szorul. Beszéltünk arról is, hogy mi az, ami átadható a feladatokból az apának, és mi az, ami ugyan nem osztható meg, de jó, ha a férj is részt vesz benne, ha ott van a felesége mellett. Manapság sok apukának már nem jelent gondot, hogy a gyerek ellátásában neki is részt kell vennie. Ám ha lehet, akkor segítséget kell kérni a testvérektől, nagyszülőktől is, mert így egymásra is tudnak időt fordítani a fiatalok.
Az is fontos, hogy a kismamák merjenek beszélni arról, mit élnek meg. Ugyanakkor a tapasztalatok azt mutatják, hogy a hitben élő pároknál ezek a gondok ritkábban jelentkeznek. Számukra a bibliai példák, a közös ima, az esti beszélgetés, a szentírásolvasás segíthet a gondolkodás letisztulásában. A hit által történő együtt látás mindenképpen támaszt jelent a problémák leküzdésében.
