„Együtt és egymásért a szolgálatban”

A szertartást Totha Péter Joel vezető tábori rabbi kezdte. Egy történetet mesélt el egy királyról és vándorútra kelt fiáról, akit visszatértekor nem ismert fel senki más, csak az apja. A tábori rabbi magyarázatában életünk utazására vonatkoztatta az elhangzottakat. Vándorlásunk során messzire vetődhetünk, összezavarodhatunk a világban látottaktól, de végül mindig adott számunkra a lehetőség, hogy visszatérjünk Istenhez – mondta.

Lackner Pál dandártábornok, protestáns tábori püspök szerint Isten mindig csupán egy imádásnyi távolságra van tőlünk. De akkor mi szükség van templomokra? Az ember azért szeretne elkülöníteni Isten számára egy helyet, mert világunk a bűnbeesés óta nem olyan, mint amilyennek Isten eredetileg megalkotta. Salamon imádságával zárta mondandóját: „Nézz nyitott szemmel erre a házra éjjel és nappal, arra a helyre, amelyről ezt mondtad: Ott lesz az én nevem! Hallgasd meg az imádságot, amikor szolgád ezen a helyen imádkozik!” (1Kir 8,29)


Bíró László tábori püspök, mielőtt felszentelte volna a kápolnát, egy ősi imádság szavait idézve elmondta, hogy Isten olyan hajlékot készít magának a földön, ahol állandóan segítségül hívhatjuk szent nevét. Áldásában azt kérte, hogy Fia érdemeire való tekintettel „imádságunk mint az áldozati tömjén illata szálljon fel” Isten színe elé. Azokra is Isten áldását kérte, akik áldozatos adományukkal és munkájukkal hozzájárultak a kápolna kialakításához.

Az esemény után az alakulat parancsnoka elmondta, hogy bár jelenleg nincs állandó tábori lelkész náluk, de szeretnék, ha lenne, mivel – oktatási intézményként – fontosnak tartják, hogy az itt tanulók tanóra keretében ismerjék meg a vallástörténet és a valláserkölcs legfontosabb kérdéseit. Mindenki, aki a Magyar Honvédséghez bevonul, elsőként ide kerül. Lényeges, hogy már itt megismerkedhessen a tábori lelkészi szolgálattal, és tudja, miben számíthat majd rá a későbbiekben. Ez része a honvédségbe való beilleszkedésnek is. „Több száz fős állandó állományunk tagjainak is van családja, adódhatnak emberi vagy akár életvezetési gondjaik, melyekben számítunk a tábori lelkészi szolgálat segítségére” – hangsúlyozta a dandártábornok.

Papp Endre alezredes, aki a logisztikai zászlóalj parancsnokaként a kápolna kialakítását irányította, elmondta, hogy mindenben igyekeztek figyelembe venni a különböző felekezetek igényeit. A továbbiakban lehetőséget szeretnének biztosítani arra, hogy újabb vallási jelképek kerüljenek ide, ezzel is otthonosabbá téve az imádság és az elmélyülés helyét.

Berta Tibor hangsúlyozta: az Együtt és egymásért a szolgálatban kezdeményezés is azt bizonyítja, hogy lehet ökumenikus szellemben imádkozni és dolgozni. A program keretében a csapatlátogatás során először mindig a parancsnokokkal beszélnek a felmerülő feladatokról, arról, hogy miben tudják segíteni a munkájukat. Az ezt követő állománygyűlésen pedig vallási kérdésekről és a tábori lelkészi szolgálat szerepéről szólnak a katonákhoz a tábori lelkészségek vezetői.

Ahol nincs tábori lelkész, ott rendkívül nehéz eleget tenni a helyi kéréseknek. Ilyen esetekben az a megoldás, hogy a szolgálat egy tagja a nagyobb ünnepeken, vagy – ha mód van rá – kéthetente felkeresi az alakulatot.

„A tábori lelkészi szolgálat egyfajta ősegyházi modellt tükröz. Itt a lelkészeknek a vallási üzenetet embertől emberig kell közvetíteniük. A katonák akkor jönnek el egy-egy alkalmunkra, ha személyesen sikerül őket megszólítanunk. Ennek egyik formája lehet az olyan csapatlátogatás is, mint ez a mai”– tette hozzá Berta Tibor helynök.