Egységben

Ignác intésében ott visszhangoznak még Pál szavai: Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet. Egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. (Ef 4,3–5).

Mindketten a beavató szentségek egy-egy állomását mutatják fel, mint az egység hordozóját: Pál a keresztséget, Ignác az Eucharisztiát. Ezeket nem lehet széthasítani, szakadár egyházi közösségek tagtoborzó eszközének vagy épp identitáserősítő ünnepléseinek tartani. Isten egyetlenségén és a belé vetett hit egységén alapszanak.

Az ókeresztény egyházi közösség több szokása is ezen alapszik. Rómában olyan fontosnak tartották a püspök körül ünnepelt egyetlen Euckharisztiát, hogy a város számos pontján egy időben ünnepelt szentmisék kenyere közé betettek egy, a pápai miséről származó átváltoztatott kenyérdarabot, az úgynevezett fermentumot, kovászt, amit diakónusok kis zsákban vittek szét a város templomaiba: ez mintegy biztosítéka volt annak, hogy a sok misét mind Róma püspökével egységben mutatják be.


Ugyanígy a latin egyházban a bérmálás leválása a beavatás folyamatáról és külön szentséggé válása annak köszönhető, hogy a vidékek evangelizációját végző papok, akik híveiket keresztelték, a kézrátétel szertartását nem végezték el, hanem a püspöknek tartották fenn, aki „az egy keresztség és egy egyház” letéteményeseként, az első adandó alkalommal elvégezte ezt a papok által beavatott-megkeresztelt személyeken.

Ugyanakkor a liturgián való hiteles részvétel fontos feltétele a keresztények egymás közti egysége, a kölcsönös megbocsátás. Erre, Szent Ágoston szerint, a miatyánk ötödik kérésének elmondásával tesznek pecsétet a keresztények, amikor azt imádkozzák: „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Ugyanígy az áldozáskor, amikor a pap a kenyeret nyújtotta a hívőnek a „Krisztus teste” szavakkal, az erre válaszul kimondott ámen az egyházi közösségre, Krisztus egyetlen testére is vonatkozott.

Ápoljuk az egységet, ahogyan atyáink tették, és akkor a liturgián való részvételünk gyümölcsöző és hiteles lesz.