A váci püspök két helyen is vendégeskedik ezen az estén: öttől a Martineum Felnőttképző Központban, a helyiek által zsúfolásig megtöltött nagyteremben kérdezi Németh Norbert egyetemi lelkész, és ő egyetlen kényes témát sem kerül ki: a Ferenc pápát érő kritikákról, a menekültkérdésről, a papi nőtlenségről és a cigányság helyzetéről egyaránt szókimondóan fogalmaz. Bármiről beszél, mindig ugyanoda jut: hogy az Egyház életét a tanítás, az imádság és a szeretetgyakorlás hármas egységének kell jellemeznie, s hogy a keresztény élet valójában akkor kezdődik, amikor a templomból kilépünk. Jézus a szegénységbe született, és ezzel példát mutatott, hogy aki jobb helyzetben van, segítse azt, akinek rosszabb körülmények adattak.
A következő helyszín az ELTE Savaria Campus nagyelőadója. A eseményt nyolckor Császár István egyházmegyei kormányzó, Puskás Tivadar polgármester, Harangozó Bertalan Vas megyei kormánymegbízott és Németh István rektorhelyettes nyitja meg, majd Beer Miklósnak az eseményre hangoló elmélkedése következik.
Isten titkáról nehezen lehetne jobban fogalmazni, mint Berzsenyi tette a Fohászkodásban – kezdi a püspök –: „Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér, / Csak titkon érző lelke ohajtva sejt: / Léted világít, mint az égő / Nap, de szemünk bele nem tekinthet.” Isten elrejthetetlenül rejtőzködik az életünkben; engedjük neki, mint Ferenc pápa szokta mondani, hogy újra meg újra meglepjen bennünket. Meghívó szeretetével sokféle módon találkozhatunk. Beer Miklós nemrég a püspöki iroda ablakának jégvirágán ámult el, amilyet utoljára gyermekkorában, a konyhájukból kitekintve látott. Próbáljunk Szent Ferenc lelkületével tekinteni a természet csodáira! – kéri.
És ugyanígy: egymás szemébe tekintve, egymás sorsában és találkozásainkban is megláthatjuk Istent, rá-rácsodálkozhatunk, milyen közel van hozzánk. Mindig éppen ott, abban az emberben, akivel találkozunk. Isten bízik bennünk, elhalmoz minket ajándékaival. Fontos tudnunk, hogy ezekben az ajándékokban elvárás is van. Észre kell vennünk magunk körül a szenvedő, hátrányos helyzetű embereket, hogy segíthessünk nekik.
„Isten sosincs offline” – ez ennek a találkozónak a mottója. Mindig jelen van, amikor szükségünk van rá, és semmi sem véletlen. Arra kér, hogy segítsünk, és biztosít arról, hogy bármi történjen is az életünkben, segítségünkre lesz. Az épület előcsarnokában a plafonra aggatott, imazászlócskákhoz hasonló színes papírlapokat ringat, lebegtet a légmozgás. Kifelé tartva megállunk, hogy egy picit elbambulhassunk ezen a keleti filmekbe illően meditációs hatású látványon. Híres emberek bölcs mondásai és a találkozó vendégeinek gondolatai, elvárásai olvashatók a papírokon. Van, aki megszentelődést, vidámságot és kikapcsolódást keres, valaki más sok szép lányt szeretne megismerni itt. Az első este: a zenés ima, a lelkes tömeg, a szervezők derűs igyekezete láttán biztosak vagyunk benne, hogy senki sem fog csalódni.
