Egy portré margójára

Che Guevara nyolcvanhat éve született, 1928. június 14-én. Elvégezte az orvosi egyetemet, majd politizálni kezdett, marxista forradalmár, gerillavezér, később Kubában miniszter lett. Fidel Castro mellett a kubai forradalom legendás vezetőjeként vált ismertté. De két dudás nem fér meg egy csárdában, és mivel Fidel volt az erősebb, Che inkább távozott a kubai közéletből. Nyilván a főhatalmat szerette volna birtokolni, azonban rájött, hogy ez Kubában nem megy. Az volt az elképzelése, hogy jól kiképzett gerillák csoportja is képes megváltoztatni a társadalmi berendezkedést egy országban, és gyakorlatilag exportálni akarta a szocialista forradalmat. A kiszemelt ország Bolívia volt, azonban a helyi lakosság nem támogatta őket, kísérlete kudarcba fulladt, a hatóságok elfogták és kivégezték.


Rene Burri svájci fotóművész, a Magnum fotóügynökség tagja 1963 októberében a havannai Hotel Rivierában a Look magazin megrendelésére készítette el a kultikussá vált „Szivarozó Che Guevara” portrét. 2010-ben Burri a The Guardiannek így mesélt erről: „1962 októberében felhívott Laura Bergquist, a Look magazin riportere, hogy kísérjem el Havannába, mert Che Guevarával készít riportot. Természetesen azonnal igent mondtam. A Hotel Riviera nyolcadik emeletén találkoztunk vele. Akkoriban ő volt Kuba második embere, ipari miniszter és a Nemzeti Bank elnöke. A kétpesós érmére is az ő arcképének a mását nyomták. Bemutatkoztunk, és miután észrevettem, hogy a redőnyök besötétítik a szobát, megkérdeztem franciául, hogy felhúzhatom-e őket, mert szükségem van fényre. Ő nemet mondott, én pedig közben azon gondolkodtam, hogy nekem mindegy, végül is a te arcod lesz a fotón. Két és fél órán keresztül vitatkozott az amerikai politikáról Bergquisttel. Nyolc tekercs filmet használtam el, de ő egyszer sem nézett a kamerámba.”

Mindazonáltal a Che személye körüli népszerűség megdöbbentő. Ma már tudhatjuk, hogy 1958. december 31-én Kubában nemcsak a gerillaháború egyik legsikeresebb hadműveletét vezette – a Santa Clara bevételét –, hanem a havannai börtönerőd parancsnokaként sok ember elítélését és meggyilkolását is irányította. A kivégzettek pontos számát a mai napig nem tudják, kétszázat és kétezret is emlegetnek. Már sokszor előfordult a történelemben, hogy a diktatúrákat megdönteni készülő forradalmárok a győzelem után létrehozzák az erőszakra és kizárólagosságra épülő saját rendszerüket. Kubában is ez történt, és talán ez lett volna Bolíviában is, ha győznek Che partizánjai, ez pedig manapság sem vonzó lehetőség.

Ebből látszik, hogy nemcsak a tények fontosak, hanem az életérzés, amit egy elhíresült személy imázsa sugall, közvetít a nagyközönség számára. Miután az ember elsősorban vizuális lény, a képek azok számára is beszédesek, akik esetleg még olvasni sem igen tudnak. Óriási a médiumok felelőssége: kit, mit és hogyan közvetítünk a nézők és olvasók felé?

Fotó: Mészáros Ákos