Képgalériánkat itt éri el.
Fotó: Kissimon István
Csaba testvér és a dévai gyermekotthon legkisebbjei – mielőtt a reggelit követően óvodába mennének, jól megdögönyözi őket
Délelőtti foglalkozás: épp csigabigák és kígyók készülnek gyurmából az otthon óvodájában
Izabella a gyermekotthon egyik nevelője. Tizenhárom éve itt van, jelenleg hat fiúról gondoskodik. A panelház egyik lakásában laknak, ő és a férje az egyik szobában, a gyerekek a másikban. „Valóban úgy élünk, mint egy család – mondja. – A saját gyermekem is a többivel alszik, kétéves volt, amikor idekerültünk, úgyhogy már megszokta a helyzetet.” Amikor az első házassága tönkrement, Izabella akkor bízta Csaba atyára a nagyobbik fiát, akiből egyébként katona lett. A fiú annyi szépet mesélt az otthonról, hogy az anyja elhatározta, eljön ide nevelőnek. Mindig gyerekekkel akart foglalkozni. A kérdésre, hogy mi leszel, ha nagy leszel, már háromévesen azt válaszolta: „óvó néni”. „Nekem ez az életem, ők a családom – vallja –, és ez az a munka, amit a legjobban szeretek, boldog vagyok vele. Még ha sokszor nehéz is, nem adnám fel semmiért.”
Móka az oviban a kis Annával: „Itt maradsz?” – miközben a „frizurámat” készíti, és egyfolytában a nyakamban csüng, rendre ezt kérdezgeti
Tizenkét kilogramm lisztből készül a fánk, és minden nap más-más gyerek segít a konyhás néniknek, ma éppen Kató a soros
Kató a dévai gyermekotthon lakója. A hetedik osztályba jár. „Nem valami jól megy a tanulás, ezért sportolok inkább” – árulja el. Az atlétika a mindene, napi két órát edz, és az álma a 2020-as tokiói olimpia. Hároméves kora óta él az otthonban, a családjáról nem szívesen mesélne. „Azt szoktam mondani, hogy nekem Csaba testvér a családom” – mondja. Nagyon szereti a lovakat, méghozzá azért, mert úgy érzi, nekik mindent elmondhat. A lány az egyik főszereplője volt Szőcs Petra 2014-es, A kivégzés című kisjátékfilmjének, és nemrég egy másik filmet is forgattak vele. Kató azt állítja magáról, hogy igen élénk a képzelete. Naplót ír, és már a kezdetektől nagyon szeret Déván lakni. Pityókát hámoz éppen, amikor Csaba testvér róla mesél: „Nagyon szép sporteredményei vannak. Most már közel hat métert ugrik, országos második lett atlétikában, és nemrég odajött hozzám, hogy Csaba testvér, ha így haladok, mit gondol, eljutok Tokióba? Rajta múlik. De én mindenképp támogatom, minden gyerekünket, hogy a legszebb álmukat váltsák valóra.”
Jobb agyféltekés rajztanfolyamot tartottak a dévai gyerekeknek és a nevelőknek
Zita, aki a dévai gyerekek zenekarának szólóénekese, nyolc éve él a testvéreivel az otthonban, barátnője, Szende pedig még csak ősszel érkezett Dévára, de máris megszerette itt; mindketten nyolcadikosak, és jól tanulnak
Bokszklub – 2014 februárjában Simon V. László egykori jégkorongozó indította, aki hetente több komoly edzést is tart, nemritkán Skype-on bejelentkezve
Péter, aki a bokszklub tagja, ugyancsak nevelőként dolgozik az otthonban, korábban ő maga is itt nevelkedett. Tízéves korában, Csíkszentkirályról került oda három fiútestvérével. Miután elvégezte az iskolát, több helyen is dolgozott, de úgy érezte, ide kell visszajönnie. Már két éve gondoskodik gyerekekről. „Olykor rosszalkodnak, huncutok, de nagyon szeretek velük lenni” – mondja. Péter jelenleg kilenc fiú „apukája”. Az ő édesapja két éve halt meg, édesanyja most egyedül él. „Szegény családba születtem, és otthon a szüleim nem tudtak tanulni velem, ezért sokkal jobb volt, hogy itt nőhettem fel – meséli. – De persze mindig nagyon szerettem a szüleimet. Ha csak tehetem, most is meglátogatom az anyukámat, és ahogy csak tudok, segítek rajta.”
Pénteki udvarseprés, háttérben egy hatalmas panelház, maga a dévai gyermekotthon – a gyerekekkel és a nevelőkkel, vagyis a „családokkal” együtt Csaba testvér is ebben a panelházban lakik; Déván több mint száznyolcvan gyermekről gondoskodnak
Szentmisén a dévai Nagyboldogasszony-templomban: „A mennyei Atya lenéz a földre, és látja, hogy van itt egy angyal, aki megírja a leckét, elmosogat, sportol, és azt mondja, mégsem olyan rossz ez a világ – mondta Csaba testvér a szentbeszédében. – Isten nem vár tőlünk nagy dolgokat, csak azt, hogy ott, ahol élünk, mindent szebben csináljunk.”
Déva városának látképe a várból – Déva a Maros völgyében, Aradtól mintegy 150 kilométerre fekszik, közel hatvanezer ember lakja, a magyar ajkú lakosok száma alig több mint ötezer. A város fölé emelkedő hegyen, egy 250 méter magas sziklán áll Déva vára, amely a 13. században épült, és restaurálása után rövidesen megnyílik a látogatók előtt. A falba épített asszonyról szóló, Kőmíves Kelemen című népballada a vár építésének elképzelt történetét mondja el. A hajdani erődítmény a gyermekotthonból is látható