Egy nagy múltú kisváros

Ugyanakkor a reformáció térhódítása előtt a középkori vallási életnek szintén központja volt. A város szülötte Árpád-házi Szent Erzsébet, akit ma is nagy tisztelet övez. A reformátusok és katolikusok száma már fele-fele arányban oszlik meg a városban. Kuklay Antalnak és segítőtársainak köszönhetően katolikus egyházi gyűjtemény is működik Sárospatakon. A település az Árpád-kori erdőispánság központja volt. Számos szerzetesrend települt le itt. Patak és Bodrogolaszi között a domonkosok már a tatárjárás előtt kolostort építettek, amely hiteles hely is volt. A ferenceseket IV. Béla telepítette le ide, a klarisszákat pedig Erzsébet királyné. A ferences harmadrendi nőknek, a begináknak is volt házuk a városban. A sárospataki birtok északnyugati részén, a hegyek között épült a XII. században a darnói premontrei prépostság, mely a környék jelentős búcsújáró helye volt. Báthori Zsófia, II. Rákóczi György erdélyi fejedelem özvegye hívta ide a jezsuitákat. Az 1773-ban feloszlatott rend könyvtárának egy részét a plébánia őrizte meg, ahol a századok során pedig jelentős kulturális kincs halmozódott fel. A törökök pusztítása viszonylag kevesebb kárt okozott ezen a területen. Hegyalja jómódú polgárai igényelték a művészetet. A külföldi akadémiákon tanuló festők és szobrászok stílusa hatott a helyi kismesterekre és népművészekre. A II. vatikáni zsinat liturgikus reformja az egyház életében és az egyházművészetben is sok változást hozott. A templomok is átalakultak. Mivel a papok a liturgiát már a hívek felé fordulva végezték, a szentély falához épített főoltárt felváltotta az asztaloltár. Lekerültek az oltárokról az ereklyetartók. A templom hajójából kiszorultak a körmeneti és egyesületi zászlók, egyes szentek képei és szobrai. Ezeket a kallódó értékeket gyűjtötte össze művészettörténészek segítségével Kuklay Antal körömi plébános. Így jött létre 1967-ben a plébánia épületében múzeumi, könyvtári, levéltári és adattári tevékenységgel a Sárospataki Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény. Magját a helyi egyházközség műtárgyai képezik, ez később kibővült Abaúj és Zemplén megye templomainak használaton kívüli liturgikus felszereléseivel, régi könyveivel, irataival. A kiállítás anyaga több költözés után idén lelt végleges otthonra: immár az egyház tulajdonába visszakerült, egykori római katolikus elemi iskola épületében. A gyűjtemény mellett jelenleg megtekinthető még benne a tavalyi Szent Erzsébet- év alkalmából nyílt tárlat néhány alkotása és a Biblia éve tiszteletére rendezett kiállítás. A gyűjtemény legszebb darabjai közé tartozik többek között a szerencsi templom két mellékoltáráról származó két szobor: Szent Flórián, a tűzoltók védőszentje és Szent Donát, aki a jégesőtől védi a környékbeli szőlőket. Közöttük egy olajfestményen Nepomuki Szent János, a gyónási titok mártírja látható. A kiállítás legkedvesebb tárgya a naivabb, provinciális bájú jászdózsai Madonna, amely eredetileg körmeneti szobor volt. Az ereklyetartó szekrényke a sárospataki trinitárius templomból került ide. Aranyozott fából készült, belső oldalán festéssel díszítették. Az ereklye az évtizedek során eltűnt belőle, és kis Szent László-szobrot tettek a helyére. A kiállítás misekancsói a környékbeli üveghutákban készültek. Falra függesztve látható a hernádnémeti templom oltáráról származó fafaragás. Több Szűzanya-ábrázolás is van a kiállításon. Egyik ritkaság a Vérehulló Szűz Mária-kép, amely azon kevés Mária-ábrázolások közé tartozik, amelyeken a szoptatós Szűzanyát ábrázolta a festő. A Mária- alak homlokán véres seb látható. A legenda szerint Itáliában egy részeg fiatalember kővel megdobott egy ilyen, a Szűzanyát ábrázoló képet, és az alak homlokát találta el. A képen az ütés helyén vércseppek jelentek meg. Ezután terjedt el az a fajta ábrázolás, mely a gyermekét szoptató Máriát vérző homlokkal jeleníti meg. A tárlaton láthatók miseruharészletek, ostyavágók, tömjéntartók. Megtekinthető három nagyméretű olajfestmény, amelyek a Szociális Missziós Társulat szikszói zárdájából valók. A rend 1950-es feloszlatása előtt a nővérek a zárda képeit keretükből kivágták, összegöngyölték, és a plébánia padlásán elrejtették. Mintegy tíz esztendőn át hányódtak a festmények, nagyon rossz állapotban kerültek elő. Képzőművészeti főiskolások hozták rendbe őket. Az egyik Szent Lénárdot, a foglyok védőszentjét, a másik Szent Vincét, a favágók patrónusát ábrázolja. A harmadik egy votív kép a Prágai Kisjézussal. A jezsuita szerzetesek között kiváló asztalosmesterek is voltak, akik maguk készítették a rendház és a templom bútorait. Az ő kezük munkáját őrzi az úgynevezett jezsuita szekrény, amelyet festmények díszítenek. A kovácsművészet sajátos ágát képviselték az ostyasütők és ostyavágók. A Tállyán 1775-ben készült Szent László-szobor legszebb példája annak, hogyan hatott a vidék gazdag barokk plasztikája a helyi kismesterekre, hogyan vették át és értelmezték a maguk módján a magas művészet kánonját, s ezekből a próbálkozásokból miként lett fokozatosan népművészet. A szobrok arcán magyaros arcvonásokat lehet felfedezni. A Mádról való korpusz Jézus- arca szintén ilyen. A gyűjteményben idén helyet kapott a Biblia-kiállítás. A Báthory László pálos szerzetest ábrázoló festmény is itt látható. A szerzetes volt az első, aki lefordította magyarra az Újszövetséget. A fordítás, sajnos, a török hódoltság idején elveszett. A kiállítottak közül a legértékesebb a vizsolyi biblia egyik eredeti példánya. A mellette lévő facsimile kiadásba belelapozhat a látogató. A tárlat többi részén a tavalyi Szent Erzsébet-kiállítás egy része látható: képek, szobrok, babák, illetve a Szent Erzsébet-emlékek a világban című vándorkiállítás is várja a látogatókat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..