Külön értéke, hogy a karácsonyra készülődő, varázslatos Angliát nagyon élettelien idéző illusztrációkat maga a szerző készítette. A korhatár nélküli, családi együtt böngészésre való szöveg szívét képező mese úgy indul, mint Andersen A kis gyufaárus lány című, nagyon szomorú karácsonyi remeke. Éppen csak annyi a különbség, hogy itt nem egy nyomorgó árva lányka, hanem egy aprócska fehér egér bámul be vágyakozva a meleg otthonok kivilágított ablakán, s szimatolja az ünnepi fogások finom illatát. Igen ám, de a mi egerünk nem a XIX., hanem a XXI. század szülötte. Így azután búsulás és fagyhalál helyett addig küzd, addig verekszi át magát nehézségeken és kalandokon, míg szerencsésen – és természetesen egy játék repülőgépen – eljut a Mikuláshoz, s kézbesíti neki egy Olivér nevű kisfiú túl későn, az utolsó percben megírt karácsonyi levelét. Jutalma egyrészt a gyerek öröme, másrészt biztos otthon egy babaházban, s egy egész család kényeztető szeretete.
Ez a történet (egérbarát macskával, intelligens, tisztaságmániás patkánnyal, mozibolond madárpárral) nem didaktikusan, hanem szinte észrevétlenül tanít nagyokat és kicsiket arra, hogy karácsony táján is legyenek bátrak és önzetlenek. A mese fordulói között pedig (amelyek egyike egy megható templomi és betlehemes jelenet!) egy valóságos karácsony-szabadegyetem növendékei lehetnek a könyvben böngészők. Gyakorlati ötletek színes leírása jelzi: a karácsony, Jézus születésének méltó felidézése mellett, nem elsősorban a pénztárca-nyitogatás ünnepe; a felkészülésben sokkal nagyobb teret kell hagynunk az alkotókedvnek, legyen szó egér alakú aprósüteményről, saját kezűleg fabrikált hópehelydíszekről vagy éppen egy ünnepi házibuli meghívójáról…
Érdemes odafigyelni a Karácsonyi hagyományok a nagyvilágban című fejezetre is, amelyből most az alábbi sorokat idézzük: „Izlandon hagyomány, hogy karácsony este a családtagok könyvet ajándékoznak egymásnak. Ezután az este hátralévő részében a könyveiket olvassák és csokoládét esznek. Ez a hagyomány a Jolabokaflod része, amelyet úgy fordíthatnánk, hogy Karácsonyi Könyváradat.”
Külön köszönet illeti Schmiedl Gábort a nagyon szellemes fordításért, s azért, hogy az eredeti szövegben szereplő egérnevet, a Winstont olyan kedvesen magyarította – Fülöpre. Stílusos ráadás végül a könyv zárszava, a Karácsony tizenkét napja című híres angol népköltés, ezúttal Tarbay Ede fordításában.
Végül nem hallgathatjuk el, hogy A kisegér, aki elhozta a karácsonyt voltaképpen nem is a karácsonyfa alá illő ajándék, nagyon érdemes már december első napjától kézbe venni, sokkal jobb és okosabb előleg-meglepetés, mint a szokásos, csokit rejtő naptárak!
(Alex T. Smith: A kisegér, aki elhozta a karácsonyt, Schmiedl Gábor fordítása, Budapest, Manó Könyvek, 2018)
