Honnan került ennyi kabát? Aztán eszembe jut: német földre szakadt barátom autója alaposan meg volt rakva a nyáron – jó minőségű, alig használt ruhákkal. Átnyalábolom a felét, és indulok vele a jókora társasház egyik pincehelyiségébe, ahol hétről hétre csomagolják az asszonyok a Kelet-Magyarország felé címzett papírdobozokba pakolt ruhaadományokat. A lakásba visszatérve még mindig azt látom: túl sok. Nem gazdagságomat jelzi ez – erről szó nincs, és úgy tűnik, egyre kevésbé lesz! –, inkább a ragaszkodást a tárgyakhoz, ilyen-olyan javaimhoz. Amelyek által életem viszonylagos kényelmét és még viszonylagosabb biztonságát próbálnám biztosítani. De olyan hideg aligha lesz, hogy három kabátot kelljen egyszerre magamra húznom. Nem látok a jövőbe, de biztosan tudom, sokan fognak megfagyni ezen a télen is, míg sokunk szekrényében gyűlnek a kabátok (is). A fölösleg halmozódása és a hiányok növekedése egyszerre jellemzi a világot, amelyben élünk. Míg sokan éheznek, kevesen nagyon sokat költenek arra, hogy túlzott táplálkozásuk káros következményeit enyhíthessék. Míg sokaknak nem jut már a fűtésszámlára sem elegendő forint, keveseknek az egyre több sem elég. Még több kell – akár azon az áron is, hogy másnak még kevesebb jut emiatt. Honnét ez a kisebb-nagyobb, többé-kevésbé megérthető vagy mélységesen felháborító bírvágy az emberben? Lehet, hogy talán nem is a tárgyakhoz, a javakhoz, hanem a birtokláshoz ragaszkodunk? A másokban bízni nem tudó ember görcsösségével. Milyen jó lesz a harmadik kabát, ha a másik kettő tönkremegy… Pannónia szülötte – mondhatnánk: földink –, Szent Márton egyetlen mozdulattal kettévágta köpenyét a remegő koldus láttán. A hívő és gondolkodó ember gesztusával, aki fölismerte: talán nem kell az egész, talán a fele is elég. Vajon mi, kései pannóniaiak készek vagyunk-e még (vagy esetleg már) ilyen felismerésre? Ha készek volnánk köpenyünk megfelezésére, talán kevésbé fázna és kevésbé volna békétlen ez az ország. De ahhoz, hogy ez megvalósuljon, szükség volna még egy felismerésre: először nem a kis köpenyeket kellene félbevágni.
