Ági: Egyszerűen hiányoznak otthonról a gyermekeink. Hiányoznak, mert nagyon jó velük együtt lenni. Számtalan élmény és a hétköznapok örömei kötnek össze bennünket. Tibor már negyedik éve, Ági harmadik éve tanul Budapesten. Hétköznaponként, ahogy elhaladok az üres szobáik előtt és benézek, egyre jobban tudatosul bennem, hogy nincsenek itthon. Szinte már csak „vendégségbe” járnak haza. Tudom, hogy mi is ezt csináltuk egyetemista korunkban, de akkor a másik oldalon voltunk. Előfordult, hogy belegondoltam: milyen lehet a szüleimnek, hogy csak hétvégén látnak? De nem sokat gondolkodtam ezen, mert lekötött az egyetem, a vizsgákra készülés, a gyakorlatok, a napi feladatok. Értem én ezt, ha el is telt közben harminc év, a helyzet nem változott. A diákoknak ma is ez a dolguk. Igen ám, csak most mi vagyunk a szülők. Hogyan lehet hozzászokni ehhez?
Tibor: Korábbi írásunkban már kitértünk arra, hogy a házassági évfordulónkat mindig úgy ünnepeljük, hogy akkor nyaral együtt a család. Nem ajándékkal lepjük meg egymást, hanem az időnket ajándékozzuk egymásnak ilyenkor. Amikor a gyerekeink még kicsik voltak, általában két hetet nyaraltunk együtt. Amikor nagyobbak lettek, előfordult, hogy már csak néhány közös napot tudtunk együtt tölteni. De éreztük, nekik is rendkívül fontos ez az esemény. Idén nyáron leszünk huszonöt éves házasok, s Tibor fiunk ezen a nyáron nősül. Lehet, hogy most, ezen a szép jubileumon nyaralunk együtt utoljára hagyományos módon? Ki tudja? Erőltetni nem szeretnénk a dolgot. Örüljünk, hogy ilyen sok éven át sikerült így megszerveznünk az évfordulónkat. Eddig így szoktuk, de ők már új családot alapítanak. Nyitottnak kell lennünk arra, hogy mostantól máshogy csináljuk…
Ági: Legkisebb gyermekünk, Krisztina még otthon él, velünk. Nem sokáig, mert már tizenegyedik osztályba jár. Időnként meg szoktam kérdezni tőle, hogyan tud elviselni bennünket, szülőket. Mert vannak ugyan testvérei, de a hétköznapjait velünk, felnőttekkel tölti. Ilyenkor megnyugtat, hogy nincs velünk gond. Ám jövőre valószínűleg ő is Budapestre megy tanulni. Kiürül a családi fészek? Hogyan tudunk majd megbirkózni ezzel mi, akik annyira szeretjük magunk körül a gyerekeink nyüzsgését? Sajnos onnantól ez is máshogy lesz! Azért sajnos, mert bennünket sohasem zavartak a gyerekeink. Ezt nem azért írjuk, mert a múlt mindent megszépít, hanem mert így van.
és Hortobágyi Tibor,
a Családi Életre Nevelés program tanácsadói
