Ma fest, miként harminc éve szakadatlanul, mesterkurzusokat tart, mint húsz éve mindig, vezényel, mint tizenöt éve gyakran, felolvasásokat tart, melodrámákat rögzít lemezre, és cseppet sem mellékesen könyveket ír. (Nemrég jelent meg ünnepelt Brahms-kötete.) Szép kis inaktivitás, mondhatjuk, könnyed nyugdíjas esztendők az 1992 végi énekesi hátraarc óta!
Bruno Monsaingeon portréja elégikus, szerencsére eleve lehetetlenné teszi a dicshimnuszok sorát. Ráadásul a cím egy nevezetes dalciklus reminiszcenciája: Schubert műve, a Téli utazás dereng át rajta. E bő órás film a szilánkos modern fajtából való: valamelyest tagolt ugyan, de fejezetek csak a DVD borítóján ismerhetők fel, amúgy a film bármely pontján bármi előkerülhet.
Ugyan nem bánnánk, ha nagy kortársai vagy akár kevésbé ismert mellékszereplői megszólalnának e valóban páratlan életműnek – például Daniel Barenboim az egyik, vagy az indiai származású Suvi Raj Gubb, az EMI ikonikus zenei rendezője a másik csoportból -, ám erre hiába várunk.
Hogy komoly hiányérzet a külső nézőpontok elmaradása miatt mégsem lép fel, arról az énekes mély, komoly és mégis derűs kijelentései tehetnek. Mi kétszer halunk meg, mondja, előbb a hang – és lehet, hogy ez az igazi halálunk. Őszintén beszél 1992- es búcsúfellépéséről is, amely nem csúcsgázsiért, hónapokkal korábban meghirdetve, hanem – mily rokonszenves! – utólag határoztatott el. Wolfgang Sawallisch müncheni búcsúgáláján a Falstaff Becsületmonológját énekelte, s végül – szilveszteréj volt – Popp-pal, Lipovsekkel, Seifferttel, Hampsonnal és feleségével együtt a Falstaff-zárófúgát. Közben felötlött benne az utolsó évek összes nehézsége, a „hangszer” sokasodó problémái, s hogy karmester barátja is e jótékonysági esttel vonul el Münchenből. Hát másnap reggel ő is így döntött, végleg – ő, aki operagálán életében nem énekelt még…
A film, miként Fischer-Dieskau is egész életében, oszlatni szeretné a tévképzetet egy elmélyült, ámde besavanyodott művészről. A lemez bónuszaként a bizonyos utolsó, énekesként aktív esztendő egyik Schubert-dalestjét kapjuk, Monsaingeon szokatlan – például alsó! – kameraállásaival. Döbbenetes dokumentuma a mondanivalóval csordultig tele lévő és még mindig világszínvonalon sugárzó, csak saját mércéjének magasáig feljutni már nem tudó művésznek. Bár tudnánk mindannyian, alkotó emberek magunkhoz „felnőve” búcsúzni – Dietrich Fischer-Dieskaunak, a reneszánsz művésznek ez is megadatott.
(Őszi utazás – Warner DVD 2007)
