Léteznek felfutó tökfajok, amelyek ha kerítést, házfalat, pergolát éreznek maguk mögött, egy-két hónap alatt teljesen beborítják. Ezek közé tartozik a lopótök. Régen hébérként használták, bort szívtak ki vele a hordóból, manapság virágtartó vagy madáretető, -fészkelő készíthető belőle. De említhetjük az ikertök korsószerű termését vagy a szivacstököt (Luffa aegyptica), amely a fürdőszobában igen hasznos. A héj alatt ugyanis sűrű rostszövet található, amely – miután kiáztatták belőle a terméshúst és a magvakat – praktikus mosdószivaccsá válik.
A sütni való tökök közül hamar népszerűvé vált a sonkatök (Cucurbita pepo). Létezik fehér és narancsvörös húsú fajtája egyaránt. Méretben a pálmát a sütőtök (Cucurbita maxima) viszi el az évente rendezett tökfesztiválokon. A tökféléket tavaszi magvetéssel szaporítjuk.
Köztudott, hogy a tökmag sok olajat tartalmaz (30–50 százalék), amellyel különböző betegségeket gyógyítanak, sőt, a kínaiak szerint meghosszabbítja az életet. A tök húsában jelentős mennyiségű ásványi anyagot (kalciumot, vasat és foszfort), valamint B1-, B2- és C- vitamint találunk.
Sütőtökleves
Pirítsunk hagymát vajon vagy olívaolajon, majd adjunk hozzá kockákra vágott sütőtököt és egy kanál vegetát. Kevés vizet hozzáöntve a tököt addig pároljuk, míg megpuhul. Ekkor törjük át szűrőn, vagy mixerben keverjük pépesre. Öntsük fel húslével (húsleveskockából is készíthetjük). Sózzuk, borsozzuk, reszeljünk bele kevés szerecsendiót.
Végül vegyük le a tűzről, és keverjünk hozzá 2 dl főzőtejszínt meg két evőkanál szójaszószt. Csészében tálaljuk, megszórjuk pirított tökmaggal, és díszítésként vékonyan rácsurgatunk egy kevés tökmagolajat. Mesés!
