– Római tanulmányaim után, 2011 augusztusában kerültem a toronyi plébániára, Torony és a hozzá tartozó filiális községek, Bucsu, Dozmat és Sé község lelkipásztorának; ezzel egyidejűleg pedig az egyházmegyei könyvtár, kincstár és levéltár püspöki referense lettem. Az eltelt három évben – a hívek összefogásának, az egyházmegyei támogatásoknak és pályázati forrásoknak köszönhetően – jutottunk el oda, hogy karácsonyra megújult mind a négy falu temploma.
– Egy ilyen sokrétű munkafolyamat elkezdéséhez, gondolom, szükség volt az igazán élő közösségekre, a hívek feltétlen szeretetére és bizalmára is…
– Úgy érzem, hogy ebben részem van. Elfogadtak és örömmel vették, hogy idekerültem. Mind a négy községben már az első egyházközségi gyűléseken beszéltünk az előttünk álló feladatokról. Attól kezdve pedig minden hónap első vasárnapján gyűjtöttünk az említett célra. Persze láttuk, hogy a mi anyagi kereteink meglehetősen szűkösek. Például Dozmaton néhány ezer forintnyi perselypénzekből nehezen jött volna össze a hetvenmilliós kiadásra való… A Nemzeti Kulturális Alaptól, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivataltól és az Emberi Erőforrások Minisztériumától elnyert összegek segítettek minket.
– Dozmat maradt utoljára. Itt akadt a legtöbb tennivaló? Sejtették-tudták, hogy ez esetben nem egy „hétköznapi” vidéki templomról van szó?
– Valójában a dozmati templom renoválása is elkezdődött már 2012 tavaszán. 1936-os helyreállítása óta rendkívül leromlott az állapota; illetve műemlék jellege, ebből fakadóan pedig a felújítás magas költsége miatt tartott két évig a munka. Igazán nem is lehetett volna meggyorsítani a folyamatot, az épületnek ugyanis több munkafázison kellett átesnie, amelyet a Kulturális és Örökségvédelmi Hatóság felügyelt. A templom alapjai Árpád-koriak, 1690-ben leégett, 1706-ban barokk stílusban építették újjá. Különös, a kelet–nyugati iránytól eltérő tájolásából fakadóan már korábban is feltételezték, hogy a templomot egy római kori villára emelték, ami a mostani feltárások során igazolást is nyert. Amikor a felújítás előtt kihordtuk a padokat és köztes deszkákat, szembesültünk azzal, hogy hat helyen be van szakadva a kőpadló, lyukak tátongtak mindenhol. Kijöttek a régészek, elkezdődött a feltárás, amelynek során 2013-ban megtalálták a római villa alapjait, felette a barokk kriptarendszert, és egy újkori kriptát is azonosítottak. A templom ősiségét, középkori voltát bizonyították a kinti munkák is, amikor a szakszerű vízelvezetés végett körülárkolták az épületet, a régészek pedig megkutatták a külső falakat…
– A délin freskónyomokat találtak…
– A képrészletek az Árpádkori templomból maradtak meg. Ami egyértelműen kivehető még: a keresztre feszítés jelenete. Egyéb helyeken az eredeti festésből már csak foltok látszanak, amelyekből sajnos következtetéseket is alig lehet levonni.
– A templom Madonna-szobra ugyancsak középkori eredetű.
– Keveset tudunk róla, igazából csak annyit, hogy XV. századi gótikus, fából faragott, festett Madonna-ábrázolás. Ritkaságnak számít itthon, ugyanis körmeneti szoborként is használták; egy rúdhoz rögzítették, alul rózsákkal díszítették. A XIX. század óta a főoltár „tartozéka”.
– Egykor Szent György tiszteletére emelték az épületet. Hogyan alakult Dorfmeister István itteni értékes képének a sorsa?
– A templom titulusának megfelelően Dorfmeister Szent György megdicsőülése című festménye volt az egykori főoltárkép. Valószínűleg a lourdes-i oltár kialakításakor került a gótikus Madonna-szobor a Dorfmeister-kép helyére, a festményt pedig akkor áttették az oldalfalra.A felújítás során felmerült a gondolat, hogy visszarendezzük az eredeti állapotot; de az 1700-as évek közepén készült tabernákulum építmény olyan nagy, hogy a festményt kétharmadig betakarta volna, így maradt a legutóbbi elrendezés.
– Felfrissültek a freskók is…
– Az 1936-os felújítás során készült el Steffek Albin képsorozata. Érdekes volt a műemlékesek hozzáállása, mert amikor néhány éve felmerült a templom kifestésének gondolata, annyira nem értékelték Steffeket, hogy hagyták volna a freskók eltüntetését. Ez akkor, hála Istennek, nem történt meg. Időközben változott Steffek művészetének megítélése. Lemeszelése értelemszerűen szóba sem jöhetett, ahogy az átfestése sem. A felújítás során csak megtisztították, retusálták a képeket. Steffek Albinnak vannak jó és kevésbé sikerült képei, de a hat dozmati freskójából négy valóban említésre érdemes.
– Az utolsó fázis a liturgikus berendezési tárgyak restaurálása volt.
– A barokk oltárokat és a szószéket 1936-ban, egységesítő szándékkal zöld-fehérre festették át. A megkapott támogatásokból most sikerült az eredeti állapotnak megfelelően helyreállítani e gyönyörű műtárgyakat. Mindegyikről eltávolították a „mázat”; immár teljes pompájukban tündökölnek az oltárok és a szobrok. A szószékre alig lehet ráismerni. Visszakapta élénk barokk színvilágát a négy evangélista, a szószék tetején egy csodaszép angyal fújja a harsonát… – ezekből korábban alig látszott valami.
– Térjünk ki még röviden központi plébániájára, a toronyi templomra is. Mit láthatnak most az oda betérők?
– Az 1881-ben épített neobarokk templomot érthetetlen módon 1975-ben egyszínűre meszelték, oltárait és szószékét pedig elbontották. Fájó pont maradt ez a beavatkozás a toronyi közösség életében. Tavaly a teljes templom külső újult meg, idén október–novemberben pedig, a felújítás megkoronázásaként, Tarr György festőművész elkészítette a templom stílus hű, új neobarokk képeit – a hívek legnagyobb megelégedésére. December 7-én volt az első szentmise; mindenki dicsérte a látványt. Tarr György a szentélybe gyönyörű „kupolaképet”, és falra festett oltárt készített, megjelent a négy evangélista figurája… – munkájának köszönhetően tényleg fantasztikus lett. A teljesség kedvéért említem, hogy Bucsu községben megújult a templomtető, két barokk oltár és a szószék is, illetve az egykori plébániaépület; Sében pedig a templombelső szépült meg, és parkosították a templom környékét.
– Éppen az ünnepekre zárult a többéves munkafolyamat. Mire gondolt a dozmati templom megáldásakor?
– Lelkipásztorként leginkább arra, amit a szenteléskor is megfogalmaztam: „Emberé a munka, Istené az áldás, és amit emberi erőnkből megtehettünk, azért Istennek legyen hála, neki legyen köszönet, és neki legyen dicsőség.” Adja Isten, hogy a megújult Istenháza a közösség folyamatos belső megújulását is szolgálja, segítse és erősítse. „Te vagy, Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem!” Választott újmisés jelmondatommal mondtam köszönetet a gondviselő Úristennek.
Fotó: Baán Zoltán
