„A visszanyelt jaj a szívekre fagy (…) az elgyötört szív dermedt hallgatás.” Így érzik, akik közel álltunk hozzá, csodáltuk szelídségét, fegyelmét. Csak utólag derült ki, mennyire szenvedett – szó, panasz nélkül. Fia ennyit mondott: „Édesapám igazi példa.” Utolsó könyve, az Évgyűrű(k) apja, a volt bencés diák naplójegyzeteit elmélkedi át, s mintha már valamit sejtene bölcs mondataival, amit egyik barátjának soraival jelzett – mottóként: „Mesék képletébe sűrül a legenda / Mit mondhat vigaszul egy-két / pohár borban, / amit a tornácon / töltöget a kétség.” Lapunk több munkatársa ismerte, szerette. A Magyar Katolikus Rádióban is vannak tanítványai. Hangját több interjúban őrzi a rádió, a hazai keresztény műveltséget gyarapítók közül nyilatkoztak mikrofonja előtt. A nemes humanista, Keresztury Dezső soraival búcsúzunk tőle: „…szereped fölé lépsz / ős-sejtelem mélyéből, / s kigyújtja az atyaművész / a fényt, mely megjelöl.”
