A testvériség, a nagylelkűség, a becsületesség, a test tiszteletben tartása – minden sportoló számára kétségtelenül elengedhetetlen erények – segítik egy olyan társadalom építését, amelyben a kibékíthetetlen ellentét helyébe a küzdőszellem kerül, s ahol az emberek az összeütközés helyett a találkozást, a gyűlölködő szembehelyezkedés helyett a lojális erőpróbát választják.
Ebben az értelmezésben a sport nem cél, hanem eszköz; a természetes kikapcsolódás terévé válhat, arra ösztönözve az embert, hogy legjobb teljesítményét vigye a pályára, és óvakodjon mindattól, ami veszélyt vagy súlyos kárt jelenthet önmaga vagy mások számára. A csapatsport, így a futball is fontos iskola a másik ember, a sportellenfél tiszteletben tartására való nevelésben, az egész csapat javát szolgáló egyéni áldozatkészségben és a csapatban lévő minden pozitív adottság értékelésében. Segít tehát legyőzni az individualizmus és az önzés logikáját, amely gyakran jellemzi a kapcsolatokat. A testvériségnek és a szeretetnek ad teret, az egyetlen logikának, amely – minden szinten – lehetővé teszi a valódi közjó előmozdítását.
