A magyar csipkekészítés nem tekint vissza hosszú évszázadokra. Száztíz évével mégis iparművészetünk egyik legszebb éke lett. Hazánkban már az 1560-as évektől ismerték a csipkeverést, de a csipkevarrásnak nem volt előzménye. Az első varrott csipke a halasi volt, amelynek darabjait Dékán Árpád erdélyi születésű rajztanár tervezte. Akadtak köztük olyanok is, amelyeken a szecesszió formavilága a magyar népművészet mintakincseivel ötvöződött. A mester munkásságát Markovits Mária éltette tovább.
A halasi csipke ma is kézi munkával készül, és minden darab egyedi, amelyen csak ketten dolgoznak: a kontúrozó és a csipkevarró. A halasi csipkevarrás élő hagyománya 2010 szeptembere óta szerepel a Magyar Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékén, és ezáltal hivatalosan is a magyar kultúra védett szellemi örökségének része.
Kedvelt diplomáciai ajándékká is vált. Alice Roosevelt, az egykori amerikai elnök felesége, Zita királyné, a japán császárné, II. Erzsébet brit uralkodó és XVI. Benedek pápa is kapott már ajándékba halasi csipkét.
Az ország 1902-ben ismerhette meg az első hazai remekeket az Iparművészeti Társulás karácsonyi kiállításán. Az azt követő években a múzeum már vásárolt is a kollekcióból. Az Iparművészeti Múzeumban decemberben nyílt meg az a tárlat, amely ennek a hajdani kiállításnak állít emléket, s egyúttal a halasi csipke száztíz évét is bemutatja. Az intézmény gyűjteményes anyaga mellett láthatók a Halasi Csipke Ház, a kiskunhalasi Thorma János Múzeum, a szolnoki és a debreceni múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum, valamint magángyűjtők darabjai is. A kiállítás február 24-éig várja a csipkék szerelmeseit és mindazokat, akiket gyönyörködtetnek e szépséges cérnacsodák.
