A közvélemény kétszer is felháborodott. Először a zsiráf megölésén, majd a gyerekeknek bemutatott nyilvános boncoláson. Nem kevés indulat tört felszínre, amelyek mögött több kérdés húzódik, mint gondolnánk.
Az állatkert álláspontját védők szerint egészen egyszerűen azt történt, ami egy zsiráffal a szavannán bandukolva is megeshet. Mariusra ez talán igaz is lehetett volna, hiszen szinte gyerek volt még. Ugyanakkor, ha pontosak akarunk lenni, azt is tudnunk kell, hogy a kifejlett zsiráfnak nincs természetes ellensége, hatalmas rúgásait még az oroszlánok is tisztelik és félik. Veszélyt csak egy egész falka jelenthet számára. Ám a nagymacskák ritkán fárasztják magukat a kitartóan és jól futó zsiráf üldözésével.
De hagyjuk a tápláléklánc rejtelmeit, térjünk vissza a másik kérdéshez. A gyerekeknek szóló boncóráról sokaknak az a véleménye, hogy az iskolások többsége életében legalább egy békát megnéz belülről. Aki pedig falun nő fel, annak még arra is van esélye, hogy disznóvágást lásson, sőt még aznap egyen is a kolbászból. Nos, ez igaz. De ne feledjük, nem minden gyerek egyforma.
Akárhogy nézzük is, akármennyit vitázunk is, a dániai történet szomorú. Ez a zsiráfgyerek ugyanis nem bántott senkit, a látogatók szerették, az állatkerti oroszlánok nem pusztultak volna éhen, ha nem kapják meg vacsorának. Az angliai Yorkshire vadaspark pedig átvette volna. A Magyar Állatkertek Szövetségének Etikai Szabályzata például hét megoldást kínál arra nézve, mit tegyen egy állatkert a feleslegessé vált állatokkal. A hét lehetőséget a szabályalkotók prioritási sorrend szerint közlik. Az eutanázia az utolsó.
Marius esete arra ösztönöz bennünket, hogy újragondoljunk régi kérdéseket: Miért is tartunk állatokat rabságban? Mi az oka annak (például az orvvadászat), hogy egyes fajoknak az állatkertben nagyobb a megmaradási esélyük, mint természetes környezetükben? Ha már fogságban tartjuk őket, mi a dolgunk velük, mi a felelősségünk? S vajon tényleg végig kell-e nézetni egy iskoláscsoporttal, miként fogyaszt el egy oroszlán egy halott zsiráfot? A kérdések költőiek.
Ahogyan az is, amit a szimbólumtár ír az állatról. „A zsiráf az erőszakmentes kommunikáció szimbóluma. A szárazföldi emlősállatok közül neki van a legnagyobb szíve. Nagyon erős, ugyanakkor nagyon szelíd: egyetlen rúgásával harcképtelenné tehet bármilyen állatot, csak épp nagyon ritkán teszi…”
