Megállíthatók-e a negatív folyamatok? Bele kell-e törődnünk, hogy az iskola, a tanár, a tudás elvesztette régi fényét, rangját, jelentőségét, hogy az új nemzedék egyre kevésbé, egyre nehezebben és eredménytelenebbül szólítható meg az iskola kínálta értékekkel? Az új parlament és oktatásirányítás első intézkedései egyértelmű választ adnak a fenti kérdésekre. A negatív pedagógiával szemben – amely azt vallja: „hagyjuk a gyereket szabadon kibontakozni, ne avatkozzunk a nevelésébe; úgy jó, ahogy van – a normatív pedagógia alapján áll, amikor célokat, értékeket, követelményeket támaszt. „A pedagógiai folyamat sikerének kulcsa a társadalom támogatását és megbecsülését élvező jó tanár, aki tehetséges,művelt, hivatásának elkötelezett, egészséges, érett személyiség. A közoktatási törvény júliusi módosítása a második év végétől megszünteti a buktatási tilalmat, a nevelőtestületre bízza a döntést az évfolyamismétlésről, a nehezen értelmezhető szöveges értékelés helyett az érdemjegyekkel történő minősítéshez tér vissza, de meghagyja a szöveges értékelés lehetőségét is. A döntések hátterében az emberbe: a gyermekbe, a tanárba és a szülőbe vetett bizalom áll. Bizalom a gyermekben: vezethető úgy, hogy öröm legyen számára a munka, az ismeretszerzés, az alkotás, képes a jól előkészített, helyesen támasztott követelményeknek megfelelni, örül az érdemjegyben megjelenő elismerésnek, értékelésnek; a gyengébb jegy nemcsak elkeseríti, hanem nagyobb erőfeszítésre, jobb teljesítményre is sarkallja. Az egyértelmű értékelés a teljesebb élet felé vezető mélyebb önismerethez segíti hozzá. Bizalom a tanárban: szereti a gyermeket, rábízható teljesítményének, előrehaladása ütemének értékelése. Szakmai döntéseinek tiszteletben tartása a pedagógus megbecsülésének kifejezője. Bizalom a szülőben: igényli a világos beszédet, elhiszi, hogy a nevelő nem bizalmatlanul méregetendő ellenfél, hanem a közös célért – a gyermek neveléséért, növeléséért – folyó munkában igazi szövetséges, akinek értékelése a gyermek javát szolgálja. A törvény következetes megvalósítása a gyerek szempontjából oktatásügyünk megújulásának kezdete lehet. Az alapkészségek – írás, olvasás, számolás – megbízható elsajátítása a funkcionális analfabétizmus megszüntetését jelenti, és az eredményes továbbhaladás feltétele. A nevelő szempontjából egy tervezett intézkedéssor első lépése – anyagi megbecsülés (béremelés), a tanári munka becsületének emelése, új iskolai ellenőrzési rendszer bevezetése -, amelynek az a célja, hogy visszaadja a tanári hivatás társadalmi rangját, megbecsültebbé tegye a pedagógusokat. Hiszen a pedagógiai folyamat sikerének kulcsa a társadalom támogatását és megbecsülését élvező jó tanár, aki tehetséges, művelt, hivatásának elkötelezett, egészséges és érett személyiség. A pedagógus tevékenységének legfontosabb eleme – személyre gyakorolt hatása – nem mérhető. Sokszor évtizedekkel később derül ki, eredményes vagy eredménytelen volt a tevékenysége. Fontos, hogy a tanítványok teljesítményén túl szakszerű visszajelzést, megerősítést, biztatást, segítséget kapjon egy őt megbecsülő, tárgyilagos szakértőtől. Ez növelheti önbizalmát, önbecsülését, segíti reális önértékelését, munkáját. Az elmúlt két évtizedben a szakfelügyeleti rendszer megszűnésével ez a visszajelzés megszűnt, és a szubjektivizmusnak nagyobb tér nyílt. A tanári munka erkölcsi, anyagi, társadalmi megbecsülése, támogatása megszüntetheti a hármas kontraszelekciót – a leggyengébb eredményűek választják ezt a hivatást, majd helyezkednek el és maradnak meg a pályán -, vonzóbbá teheti a pedagógusi hivatást és eredményesebbé a munkát. Az utóbbi években nemcsak a tudásszint mutatói romlottak, hanem a fiatalok egészségi állapota és fizikai állóképessége is. Ezért került be a különböző pártok választási programjaiba a mindennapos testnevelés bevezetése. Megvalósítása még várat magára: a parlament őszre halasztotta a döntést.
