Nagy idők tanúi várják a látogatót a somogyi megyeszékhelyhez tartozó hajdani falucskában, Kaposszentjakabon. A Várdomb „történelmi díszletei” között járva visszafelé pereg az idő. A megye első apátsága állt itt valaha, amelyet Győr fia, Ottó nádor és ispán alapított 1061-ben. Kaposvár legrégebbi védett műemléke, a román stílusú bencés monostor romegyüttese másfél évtizede ugyan átesett egy állagmegóvó felújításon, melynek során új téglák kerültek a régi kőfalakra, de az elmúlt időszakban azok szinte el is porladtak. Az évszázados kövek és téglák azonban dacolnak az idővel. Hogy ne legyen az enyészeté e hely, újabb hasznosításra nyílt lehetőség. A monostorromok védelmén túl látogatóközpontot álmodtak ide a tervezők. Ám mielőtt hozzáfognának a rekonstrukcióhoz, a régészek kicsit „megkutatták” az alapokat. A munkák során egy vélhetően IX. századi templom romjaira bukkantak, és a gazdag leletanyagban arany ékszerek is találhatók.
Molnár Istvántól, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum régész-főmuzeológusától megtudtuk: az apátság az első ismert magán- és nem királyi alapítású magyar monostor. Az alapítólevél szövege egy későbbi oklevélben fennmaradt, s ebből kiviláglik: egykoron egy igen régi és elhagyatott, szintén Szent Jakabnak szentelt templom maradványai álltak a területen.
– A felszentelése feltehetően 1067-ben, Salamon király és Géza herceg (később maga is király) jelenlétében történt. Nagy esemény volt, a Képes Krónika is megemlékezik róla – mondta Molnár István. – A monostor gazdagnak számított, 1392-ben búcsújogot kapott. 1508-ban az apáttal együtt hat szerzetes élt jó állapotú épületeiben. Az 1540-es évek elején a szerzetesek elhagyták az apátságot, katonák érkeztek a helyükre. A végvárrá alakított épület 1555-ben, a kaposvári vár eleste előtt került török kézre. A török kiűzése után azonban már nem költöztek vissza a szerzetesek, az épületegyüttes romjai lassan a föld alá kerültek.
A legelső feltárásokat 1960 és 1966 között Nagy Emese vezetésével végezték. Hatalmas mennyiségű földet kellett eltávolítani, hogy kiszabadítsák a falak maradványait. A terület ma látható képe ekkor alakult ki. Megállapították, hogy a templom jórészt az 1060-as évekbeli formájában maradt meg, helyenként két és fél méter magas falai óriási értéket jelentenek, mivel ebből az időszakból nagyon kevés emlékünk van Magyarországon. A kolostornégyzet a XIV–XV. század fordulóján, míg az északra található centrális plébániatemplom a XIII. század végén épülhetett.
A régész-főmuzeológus arról számolt be, hogy az akkori kutatások jelentős eredményeket hoztak ugyan, ám számos feltáratlan rész is maradt, mivel nem ástak le a bolygatatlan altalajig, s a különböző korú falak nem voltak megfelelően elkülönítve. Ezért két éve, majd az idén újabb ásatásokba fogtak, melyeket Kaposvár városa finanszírozott. Az ismételten megkutatott részeken igyekeztek mindent feltárni és dokumentálni. Sikerült elkülöníteni egymástól a különböző korú falmaradványokat, és százötven sírt is kiástak.
– Kutatásunk legfontosabb eredménye az volt, hogy feltárultak az apátsági templomnál régebbi templom maradványai is – újságolta Molnár István –, s meg tudtuk határozni, hogy egy, vélhetően hét és fél méter széles, tizenkét-tizenhárom méter hosszú, egyenes szentélyzáródású istenháza állhatott e helyen. Azonosítottuk az 1061-es templomnál felhasznált falszakaszait is. Ekkor azonban még nem tudtuk, milyen korú az épület. Korábban általában Szent István-korinak tartották, de felmerült, hogy akár korábbi is lehet. Mivel a korai templom köré is temetkeztek, több sírt is keresztülmetsz az apátsági templom fala. Az ezekből a sírokból származó csontokon C14-es vizsgálatot végeztettünk, és az eddigi eredmények alapján úgy néz ki, hogy a sírok honfoglalás előttiek, így a templom feltehetően IX. századi lehet. Ennek kiváltképp örülnénk, mivel Magyarországon kevés az ilyen korú épületmaradvány, ráadásul itt az alapozások mellett felmenő szakaszok is azonosíthatók.
Feltártuk egy feltehetően hasonló korú sánc maradványait is. A ferde domboldalba, legalább két sorban, másfél-két méter mély, egyenes padkákat alakítottak ki, erre faszerkezetet építettek, amelyet földdel töltöttek meg. Vízszintes gerendákkal bekötötték a domboldalba, függőlegesekkel a padka aljába. Gerendanyomok, cölöplyukak mellett elégett fahasábok is maradtak a szerkezetből. Még várjuk a további C14-es vizsgálatok eredményét, és a lelet anyagát is meg kell vizsgálni, de az eddigi eredmények alapján úgy gondoljuk, hogy a sánc szintén IX. századi lehet.
A régész-főmuzeológus úgy véli: egy erődített központ állhatott itt, téglatemplommal és feltehetően egyéb épületekkel, amelyek megsemmisültek, vagy a fel nem tárt részen vannak. Ha ez igaz, akkor a mai Kaposvár és környéke eddig ismert történetét is jelentősen megváltoztathatja a feltárás eredménye. A szakember számára az a legérdekesebb, hogy a monostor építésekor – ha nem is helyben, de valamely egyházi központban – még tudták, hogy a régi templomot Szent Jakabnak szentelték. Az apátság átvette a korábbi templom védőszentjét, a monostortemplom építésekor felhasználták a régi épület falait, szinte köré építették az új istenházát. Talán valamilyen folytonosságot próbáltak kifejezni ezzel.
A régészek a középkori kolostorról is fontos információkat szereztek. Azonosították az apátsági templom késői átépítéséhez kapcsolható falakat, s megállapították, hogy feltehetően az Árpád-korban nagy támfalakat emeltek a templomhoz közeli domboldalban. A XIV–XV. század fordulóján kiépült kolostornégyzetben több helyen előbukkantak még régebbi épületnyomok. A keleti részen volt egy korábban pinceként azonosított helyiség, amely Molnár István szerint egy szép, boltozott kápolna lehetett, egyenesen záródó szentéllyel, a falában futó lépcsővel.
Nemcsak a főmuzeológus-régész, hanem Varga Máté, a Rippl-Rónai Múzeum Szentjakabi Bencés Apátság kiállítóhelyének koordinátora, régésze is abban bízik, hogy az újabb feltárásoknak és leleteknek s a tervezett beruházásnak köszönhetően jelentősen megnő a romegyüttes látogatottsága. S hogy milyen projektelemek valósulhatnak meg?
– A kerengőt részben visszaépítenénk – mondta Varga Máté. – Sajnos csak a romok egy részén, hiszen nincsenek ábrázolásaink, leírásaink a templomról, így a teljes rekonstrukció sok bizonytalansággal járna. Mai, modern technikákkal viszont lehetőség nyílik arra, hogy számítógépes rekonstrukciók készüljenek az apátságról. Akár több változat is születhet, ami megkönnyíti majd, hogy a látogatók elképzelhessék az egykor itt állt épületeket.
Mivel az apátság egy, a Kapos folyó fölé emelkedő dombon helyezkedik el, ahonnan kitűnő rálátás nyílik a folyóra és a mellette lévő településekre, területekre, a jelenleg lezárt kilátó is megújul majd. Teljes kertrekonstrukciót is tervezünk, melynek során arra törekszünk, hogy minél több, már a középkorban is őshonos növényt telepítsünk ide. Gyógy- és fűszernövénykerteket alakítunk ki, valamint kis területen szőlőt is ültetünk. Az ásatásokon előkerült faragott kövek egy újonnan kialakított kőtárban kapnak majd helyet.
A projekt részeként létrejön egy új látogatóközpont, amelyben otthonra találhat az apátság és környezete történetét bemutató állandó kiállítás. Az épületben kialakítanak egy időszaki kiállítótermet és egy többfunkciós termet is, ahol vetítéseket, előadásokat, múzeumpedagógiai foglalkozásokat és egyéb rendezvényeket lehet tartani. Lesz büfé és múzeumshop is. A látogatók igényeit és kényelmét szolgálják majd a kiállítás interaktív elemei, például az audio-guide tárlatvezetés. Kifejezetten gyerekeknek és fiataloknak készülnek a sírrekonstrukciók, amelyek alkalmat adnak a régészek munkájának kipróbálására. Új, részint a szakmai érdeklődőknek szóló, részint tudományos ismeretterjesztő kiadványok jelennek meg, valamint kisfilmek készülnek, amelyek bemutatják a régészek fáradságos, ám izgalmas munkáját és az apátság történetét is.
