Ben „életleckéje” ugyan nem egyedi, de épp ezáltal lesz szimbolikus képviselőjévé a ma emberének. A küzdelmek, a nehézségek, az anyagi (jó)létben megtapasztalt céltalanság okozta szorongásból a különféle drogok jelenthetik az ideigóráig tartó kiutat, melyet aztán még nagyobb szorongás és mélység követ. A hosszú távú – mondhatjuk, hogy életre szóló – megoldást azonban egyetlen drog sem képes kieszközölni, ez egyedül a testilelki megtérés által valósulhat meg. Ben efelé vezető útját a medjugorjei látnokok, orvosok, papok és zarándokok vallomásai kísérik, melyek hol megerősítik, hol szkeptikussá teszik a kereső fiatalembert. Száz perc alatt természetesen inkább csak hangulatokkal, érzésekkel – és helyenként hatásvadász eszközökkel – lehet bemutatni egy ekkora utat, de ha másra nem, ez arra jó, hogy magunknak is feltegyük a kérdést: mi mit kezdünk az életünkkel?
Sean Bloomfield filmjében a Bennel együtt töltött idő alatt megismerhetjük Mirjana látnokot, aki először 1981ben kapott üzenetet Szűz Máriától, találkozhatunk JamesPaul Pandalakarammal, aki a Tudományos Felfedezések Amerikai Társaságának tagja – és munkája során igyekezett tudományos magyarázatokat adni az amúgy megmagyarázhatatlan jelenségekre. Megmagyarázhatatlan, hogy miért könnyezik a Jézust ábrázoló szobor térde? Hogy miért vannak olyanok, akik látják és hallják az Istenanyát, és vannak, akiknek ahhoz sincs kedve, hogy fölgyalogoljanak a Krjezevac hegyére? Miki Musa, a helyi idegenvezető pedig a kezdetekről mesél a filmben: „Egy fiatalember azt állította, hogy a Miasszonyunk megjelent Medjugorjéban. Senki nem hitt neki. Fenekestül felforgatta a környékbeliek életét: Medjugorje hirtelen egyszerű községből a figyelem középpontjába került.” Arra a kérdésre, hogy hogyan fogadta mindezt a papság, Dominic Le Fleur ferences szerzetes csak ennyit mondott: „Sokféleképpen, csak úgy nem, ahogy illene.”
Ben – ahogy mondja – megpróbál rájönni arra, hogy mi dolga a földön – ami nem kis „életfeladat” mindannyiunk számára. A csodának, a hit erejének csöppet sem tarkovszkiji, jóval inkább hollywoodi eszközökkel való bemutatása nem könnyű vállalkozás, és ahogyan a kegyhelyhez is különbözőképpen viszonyulunk, úgy a filmet is igen eltérő ízléssel nézzük. Annyi biztosan elmondható, hogy 1981 óta Med jugorje milliós látogatottságú zarándokhellyé nőtte ki magát, az akkori látnokok közül vannak, akiknek azóta is van részük jelenésekben, és vannak, akiknek nincs; a hívők közt is vannak, akik saját életükben szintén megtapasztalni vélik a csodát, és vannak, akik kétkedéssel állnak a jelenség előtt. De a megtérésünkért tett minden erőfeszítésünk – zarándoklatunk, imánk, munkánk, böjtünk – a teremtő és megváltó Istenhez visz közelebb.
(A diadal című dokumentumfilmet az Etalon Kiadó forgalmazza.)
