Nagykövet úr! Milyen benyomást tett Önre XVI. Benedek pápa, amikor megérkezett a közgyűlés helyszínére?
– Különös élményben volt részem, hiszen őszentsége XVI. Benedek és kísérete a magyar delegáció helyéhez nagyon közel vonult az ülésterembe. Az egész találkozó felemelő volt, a pápa kiegyensúlyozott és nagyon jól fogadott beszédet mondott. Diplomataként beszédének finomsága fogott meg: határozott üzeneteket fogalmazott meg, de a tudós elme és az érző lélek pontosságával, érzékenységével tárgyalta az ügyeket.
Mi volt a Szentatya leglényegesebb mondanivalója?
– Azt üzente, hogy a katolikus egyház a globális világban tevőlegesen kíván részt venni a nemzetközi kapcsolatok alakulásában. Egyértelművé tette, hogy hozzá kíván járulni e kapcsolatok javulásához. Meg is jelölte a legfontosabb területeket: az emberi jogokat, a humanitárius kérdések ügyét és a nemzetközi jog további fejlesztésének szükségességét. Úgy fogalmazott: nem teremthető igazságosság, és nem jöhet létre fejlődés az emberi jogok érvényesülése nélkül. A százkilencvenkét országot magában foglaló szervezet képviselői joggal érezhették úgy, hogy e szavak erőteljes támogatásai annak a programnak, melyet az elmúlt években-évtizedekben maga a világszervezet is célul tűzött ki: biztonság, jólét és az emberi méltóság megteremtése az egész világon.
XVI. Benedek pápa egyféle „feladatot” adott a világszervezetnek? Irányt jelölt ki?
– Az elhangzottakat úgy értelmeztem, hogy az egész világnak, de azon belül különösen a katolikus híveknek adott útmutatást. Jelezte, hogy milyen szándékkal, céllal vegyenek részt a nemzetközi kapcsolatokban. A nemzetközi jog továbbfejlesztésében például a 2005-ös közgyűlésünk során megfogalmazott új elv tisztázásában segített, melyet Magyarországon „védelmi felelősség” néven ismerhetnek az emberek, amelyben a csúcstalálkozó a kor nagy dilemmáját fogalmazta meg: mi a nemzetközi közösség felelőssége és teendője abban az esetben, ha a nemzetállamok csődöt mondanak állampolgáraik védelmében, ha nem tudják jogaikat garantálni, ha tömeges jogsértésre. népírtásra kerül sor. Az állam- és kormányfők akkor úgy foglaltak állást, hogy a nemzetközi közösségnek felelőssége van, és be kell avatkoznia. Őszentsége határozottan megfogalmazta: nem a beavatkozás, hanem a közömbösség jelenti a legsúlyosabb gondot ezekben az esetekben. . Részletezte azokat a normákat, melyeknek során meg kell felelni szavaival e probléma megoldásához nemcsak erkölcsi, hanem politikai támogatást is adott.
Kultúrák és vallások közti párbeszédről is szólt a pápa?
– Igen. A párbeszéd és a szolidaritás is megfogalmazódott a beszédben. A hívők felelősségét is hangsúlyozta a társadalmi rend építésében. A különböző kultúrák és vallások közötti párbeszédről, ezek keretéről és fontosságáról szólva komoly támogatást adott a világszervezet ilyen jellegű törekvéséhez. A párbeszédre és az együttműködés eredményeire kell támaszkodnunk – mondotta. Beszédében kérte az állandó képviselőket, hogy adják át üdvözletét népeinknek – hívőknek és nem hívőknek egyaránt. Beszédének alapgondolata a béke és a jólét volt, az ENSZ hivatalos nyelvein is ezzel az üzenettel köszönt el. Béke és jólét – Isten segedelmével!
Ön az ENSZ-ben képviseli hazánkat, de az Egyesült Államokban él. Mit tapasztalt, miként fogadták az amerikaiak a pápa látogatását?
– Szavait sokan úgy értelmezték, hogy a katolikus egyház kész pragmatikusan és újszerűen viszonyulni a kihívásokhoz, kész a megújulásra – a maga óvatos módján. Az üzenetek, a beszédek, amelyek látogatása során elhangzottak – akár az ENSZ-ben, akár a zsinagógában, és bárhol, ahová ellátogatott – jelezték, hogy a pápa és a Vatikán komolyan gondolja a vallások közötti párbeszédet. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy az amerikai közvéleményt foglalkoztató erkölcsi és vallási témákkal is bátran szembe mert nézni, pedig néhány közülük nagyon érzékeny téma volt. Beszélt a papok által egykor molesztált gyerekek ügyéről, sőt találkozott is az áldozatokkal. A látogatást nagy várakozás előzte meg, melyet csak fokoztak őszentsége indulás előtti nyilatkozatai. A pápa látogatása segített a problémák feldolgozásában, és az itteni egyház megújulásának egyik nagyon fontos állomása lehet.
