A levelek forrázatából készült tea étvágyjavító, idegnyugtató, fertőtlenítő, vizelethajtó és köhögéscsillapító hatású. De régi drogisták anyatej szaporítására és kelések érlelésére is ajánlották. Afrodiziákumként hatását annak köszönheti, hogy hatóanyagai serkentik a mellékvese hormontermelését.
Pipitér, csibevirág, rukerc, tavaszhozó fű, csillagvirág, apróperc, percvirág, pityérfű… – csupán néhány népi elnevezést soroltunk fel, amiből kitetszik, hogy a százszorszép közel áll a néplélekhez. A virágszimbolikában e növény a szerénységet képviseli, és már a bibliai időkben úgy vélték, hogy Mária könnyeiből fakadt. A nálunk is honos százszorszép (Bellis perennis) évelő növény. A föld alatti gyökértörzsből tőrózsásan fejlődnek a csipkés szélű, tompa csúcsban végződő levelek. A legfeljebb tizenöt centiméter magas száron nyíló virág belső része sárga csövekből álló fészket alkot, ezt sugárirányban fehér szirmok díszítik.
A gyógynövénykönyvek a virágokban található hatóanyagok miatt említik: inulint, szaponint, nyálkát és csersavat tartalmaznak, és ezeknek köszönhetően a virágok forrázatából készült tea vérnyomáscsökkentő, izzasztó, vizelethajtó és vértisztító hatású. Ám nemcsak a virágok, hanem a levelek is hasznosak: sebeket, zúzódásokat gyógyítottak velük egykoron, a virág szárából kipréselt nedvvel tavaszi pattanásokat mulasztottak el.
