Gábriel angyal így köszönti Máriát: „Örvendj, Mária! (Khaire, Mariam!) (…) Veled van az Úr! (…) Ne félj!” Nem egyszerűen a szokásos köszöntéssel szól hozzá: „Béke veled!” (salom; vö. Lk 24,36), hanem ünnepélyesebb módon. Sok olyan messiásjövendölés van, ahol erről a messiási örömről hallunk. „Zengj éneket, Sion leánya! Örvendj teljes szívedből, Jeruzsálem leánya! Ne félj, Sion! Ne lankadjon kezed! Az Úr, a te Istened közötted van! Erős ő, és megszabadít!” (Szof 3,14; vö. Zak 9,9). Mária az új Sion leánya, akinek az angyal meghirdeti az örömhírt: Örülj, mert érkezik a Megváltó!
Az angyal szavai utalnak Nátán próféta jövendölésére is (2Sám 7,13–16): „Uralkodni fog örökkön-örökké Dávid trónján (…) Fiam lesz nekem.” Az pedig, hogy „a Magasságbeli ereje borít be árnyékával”, utalás az Isten jelenlétét jelző felhőre, amely a szent sátort beborította (Kiv 40,35).
Isten érkezik az emberhez. A keresztény örömhír lényege ez. Egy édesapa így fogalmazta meg a gyermekei számára azt a „szeretet-hiszekegyet”, amelyet esténként gyakran mondtak el együtt: „Létezik az Isten. Szeret az Isten. Eljött hozzánk az Isten. Megbocsát az Isten. Hazavár az Isten.” Ez az a nagy történet, amelybe a mi életünk kis története belesimul.
Az ember élete menthetetlenül töredékes. Nincsenek teljesen hibátlan házasságok, nincsenek tökéletes emberi életutak. Az öröm, a Lét teljességének átélése akkor lehet osztályrészünk, ha ajándékba kapjuk odafentről. Isten a Lét teljessége, az öröm forrása. Annak lesz része ebben az örömben, aki megnyitja a szívét, és befogadja őt. Aki megtanulja a tetteivel, az életével énekelni a szeretet dallamát. Az ember arra született, hogy szeressen, hogy befogadja és továbbadja Isten szeretetét. Az ünnep ajándék. Nem mi hozzuk létre. Nyissuk meg az otthonainkat, a szívünket ez előtt a titok előtt!
