Az orgona is kivirágzott

 

 

 Zarándokok ezrei ünnepeltek

a kegytemplomnál

Sok ember áldozatos munkája eredményeként az utolsó pillanatban minden a helyére került, a máriapócsi kegytemplom közel másfél éves felújítási munkálatai befejeződtek. Ennek örömére, a templom megáldásának ünnepére a pócsiak nagy szeretettel akarták fogadni vendégeiket. A zarándokok ezreit, görög és római katolikus papok százait, püspököket, érsekeket, bíborosokat határon innen és túlról.

A szentelési szertartás megkezdésekor a magas rangú egyházi és világi méltóságok a kegytemplomot közrefogva, harangok zúgása közepette tanúi lehettek a templom megáldásának. Kocsis Fülöp hajdúdorogi megyés püspök diakónusokkal és az asszisztenciával övezve szentelt vízbe mártott friss izsópszárral meghintette, körbeszentelte és megáldotta a megújult templomot, miközben az 50. zsoltár passzusát énekelte: „Hints meg engem izsóppal, és megtisztulok, moss meg engem, és a hónál fehérebb leszek!” A templom szentélyében a püspökök jelenlétében felöltöztették az új oltárt, majd a kegytemplom előtt felállított tábori oltáron megkezdődött az ünnepi szent liturgia. Cyril Vasil érsek, a Keleti Kongregáció titkára vezette a házigazda Kocsis Fülöp és Keresztes Szilárd püspökökkel, valamint Jan Babjak eperjesi metropolitával, Alexandru Mesian lugosi, Virgil Bercea nagyváradi, Djura Dzudzar szerbia-montenegrói és Milan Šasšik munkácsi görög katolikus püspökökkel, Erdő Péter bíboros, prímással, valamint a Magyar Katolikus Püspöki Kar római katolikus püspökeivel. A koncelebrációban Juliusz Janusz apostoli nuncius, Majnek Antal munkácsi, Cornel Damian bukaresti, Schönberger Jenő szatmárnémeti és Böcskei László nagyváradi római katolikus püspökök is részt vettek. A szentbeszédet Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek mondta. Az Istenszülő könnyezésének okára kereste a választ: „Miért sírt Mária, és miért könynyezik még ma is? Talán nem volt elég oka az örömre hajdanán, a török feletti győzelem, a szabadság elnyerése után? Vagy könnyei az együttérzés könnyei, egy édesanya könnyei voltak talán? Mária ma, az én bűneim miatt könnyezik, az emberek nyomorúsága miatt sír.

 

 Kocsis Fülöp püspök és

Christoph Schönborn bíboros

Az Istenszülő fiára mutatva jelzi, hogy ő az út, amelyen járnunk kell, akinek elsőnek kell lennie életünkben. Ő az út, az igazság és az élet. Őt kell követnünk!” – mondta a bíboros, majd Máriapócs és Bécs szoros kapcsolatáról emlékezett meg, amely az Istenszülő kegyképének köszönhető. (1696-ban, a könynyezést követően I. Lipót osztrák császár az eredeti kegyképet Bécsbe vitette, ahol azóta is a Stephansdomban várja a zarándokokat.) Kitért a kommunista rezsim idejére, amelynek hatásaként sok ember szívébe üresség költözött, valamint az ’56-os forradalomra, amikor tömegek menekültek Ausztriába. „Talán az együttérzés könnyeit hullatja Mária? A nyomorban élők menedékévé válik, ezért nem kell félnünk követni őt, felajánlani az életünket neki. Ezért cserébe csak azt veszi el tőlünk, ami bűn, ami lehúz bennünket. Mária sír, mert mi, keresztények nem követjük eléggé fiát. Elvárja tőlünk a szeretet gesztusait, a megújulást, ahogy a magyar görög katolikus egyház, amely a 2012-es jubileumot megelőző három évre a liturgia szövegét választotta mottójául: „Önmagunkat, egymást, egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!”

A bíboros homíliája végén a Stephansdom épületének egy kövét, Szent István első vértanú és Bécs védőszentje, Hofbauer Szent Kelemen ereklyéit ajándékként átadta a Hajdúdorogi egyházmegye püspökének. A pócsi ikonon Mária Krisztusra mutat, fiát mutatja meg számunkra, ahogyan az a kereszten, Jánosra nézve rá mutatott: „Íme a te anyád!” Így az én, a te és mindenki édesanyja Mária. Tekintsünk rá bizalommal, s akkor mindenki számára kinyílnak a csoda orgonái.

Fotó: Szabó Sándor