Egyre többen tapasztalhatják, hogy az anyagi helyzet bizonytalansága miatt egészségügyi, kulturális, társadalmi nehézségekkel is szembe kell nézniük. Így például gondot jelenthet számukra a gyógyszerek kiváltása, le kell mondaniuk kulturális értékekről, és tartaniuk kell attól, hogy korábbi ismerőseik – félvén a segítségkéréstől – elfordulnak tőlük. Ebben a helyzetben az evangélium mit üzen számunkra? Jézus elkötelezte magát a szegények mellett, hiszen azért jött, hogy „örömhírt vigyen a szegényeknek” (Lk 4,18). A Szentírás szerint ő ehhez a programhoz mindvégig hű maradt. Megkülönböztetett figyelemmel fordult a szegények felé, gyógyította őket, adakozásukat példaképül állította, és felszólította a gazdagokat, hogy a szegényekben őt lássák. Az egyház hű maradt az evangélium szelleméhez, és a szegények oldalára állt. A keresztény erkölcstan ezért buzdít mások terheinek hordozására, az egyház társadalmi tanítása pedig ezért hangsúlyozza az úgynevezett szociális szeretet fontosságát, amely a közjóra irányulva olyan „társadalomszerkezet létrehozását jelenti, amelyben az embertárs nem kényszerül nyomorban élni”. (ETTK 208)
Az elmúlt hónapokban új jelenségnek lehetünk szemtanúi és szenvedő alanyai, amelyek tömegek elszegényedéséhez vezethetnek. Először a pénzügyi válság jelentkezett, ezt követte a gazdasági válság, a természettudósok pedig előrevetítik az ökológiai válságot is. Ez a gazdasági növekedés ütemének csökkenésével, elbocsátásokkal és további anyagi elszegényedéssel jár együtt. Keresztény szempontból az anyagi javak csökkenése nem jelenti feltétlenül azt, hogy maga az ember szegényebb lesz.
Az erkölcsi és lelki értékek (őszinteség, becsület, barátság, hűség) ugyanis meghaladják az anyagi értékeket. Ezek elsajátítására kell törekedni, és a józan ész, továbbá az ehhez igazodó akarat segítségével le kell győzni az anyagi fogyasztásra ingerlő reklámok csábítását. Amikor az egyház anyagi javakban való önmegtagadást hirdet, akkor az üzenetet elsősorban a gazdagoknak címzi. Azoknak üzen, akik bővelkednek anyagi javakban, és nem törődnek a szegény Lázárokkal (Lk 16,19-22). Szent Ágoston radikálisan fogalmazott: „A gazdagok feleslege a szegények jogos tulajdona.” Ez azt is jelenti, hogy a gazdagoknak nem „ex caritate”, hanem „ex iustitia” kell segíteni a rászorulókat. Vagyis a szegények megsegítésének indítéka nemcsak a szeretetből fakadó jótékonykodás, hanem az igazságosság erényéből származó erkölcsi kötelesség is. Ezeket az evangéliumi üzeneteket figyelembe véve bízhatunk abban, hogy a nagyböjt lelki gazdagodásunkat szolgálja, és úrrá tudunk lenni az előttünk álló válságokon is.
