Az Oltáriszentség átalakít

Fotó: Merényi Zita

Idén is sokan eljöttek június 5-én az Esztergom–budapesti főegyházmegye hagyományos családi napjára, a máriaremetei kegytemplom előtti parkba. A karizmák ünnepén ezúttal egy különleges eseményre is sor került: Erdő Péter bíboros, prímás útjára indította a 2020-as budapesti nemzetközi eucharisztikus kongresszus hároméves előkészületi programját, leleplezte a kongresszus logóját, és átadta a háromszázhúsz egyházmegyei missziós küldött számára a hivatalos megbízást szolgálatuk ellátására. Az első év jelmondata: Az Eucharisztia az egyéni keresztény élet forrása.
Ahogyan már sok éve, az érdeklődők most is megismerkedhettek a plébániák, a lelkiségi mozgalmak, a szerzetesrendek és a katolikus iskolák életével. A sátraknál mindenkit beszélgetésre invitáltak, a gyerekek játszhattak és kézműves foglalkozáson vehettek részt.
Budapest ad otthont 2020. szeptember 13. és 20. között az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak (NEK). Nem véletlen tehát, hogy az Erdő Péter bíboros részvételével megtartott pódiumbeszélgetés témája is az Eucharisztia és az eucharisztikus kongresszusok története, szellemisége volt.
A főpásztor Gőbel Ágoston, a NEK sajtófelelőse kérdéseire válaszolva elmondta, hogy az első eucharisztikus kongresszusokat nemzeti szinten tartották meg, csak később váltak nemzetközivé. Céljuk az volt, hogy erősítsék a katolikus hívek meggyőződését az Oltáriszentségben, és annak erejét a világ felé is megmutassák. A nemzetközi kongresszusok záróeseménye a Statio orbis, amely arra hivatott, hogy Isten áldását kérje az egész világra.
Ilyenkor lehetőség nyílik arra, hogy a hívek találkozzanak egymással és azzal a tágabb világi környezettel is, amelyben élnek. A budapesti kongresszusra való készület a plébániákon, az egyházmegyékben és az egész Kárpát-medencében egy különleges misszióra, egy közösség ébredésére ad lehetőséget.
Az Eucharisztia görög kifejezés, eredetileg hálaadást jelent, de magyarul háromféle szóval szoktuk visszaadni gazdag tartalmát. Magában rejti az eucharisztikus ünneplést – ez a szentmise –, a szentáldozást és az Eucharisztia szent jelenlétét, az Oltáriszentséget. E három vonatkozás mélyen összefügg egymással. Jézus Krisztus az utolsó vacsorán változtatta át a kenyeret és a bort testévé és vérévé, táplálékul adta önmagát, és azt is hangsúlyozta, „ez az én testem, mely értetek adatik”, vagy­is áldozatul adja magát értünk. Hogyan lehetséges ez, hiszen a keresztáldozatra csak később került sor? – kérdezhetnénk. Istennél azonban nincs idő, nála mindez egybeesik. Jézus múlt időben beszél feláldozott testéről és véréről, de a keresztáldozatot csak később hozza meg. De ha áldozata teljes volt, mi történik a szentmisében? – kérdezhetünk tovább. A szentmisében jelenvalóvá tesszük – térben és időben – Isten Krisztusban bemutatott keresztáldozatát.
A szentmiseáldozat kezdetektől fogva a kereszténység történetének központi eleme. Már az Apostolok cselekedeteiben leírják, hogy „a kenyértörést házanként végezték” (ApCsel 2,47). Erről az evangéliumokban is olvashatunk, az első korintusi levél (1Kor 23–24) is beszámol róla, de a Szentíráson kívüli iratok is számtalan helyen megemlítik. A szövegek hangsúlyozzák, hogy az Eucharisztiát csak a meg­keresztelt veheti magához akkor, ha megtisztult a bűneitől: „Aki tehát méltatlanul eszi a kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Vizsgálja meg tehát az ember önmagát, és úgy egyék e kenyérből és igyék a kehelyből, mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem különbözteti meg a testet, saját ítéletét eszi és issza” (1Kor 11,27–29).
Az Eucharisztia másik vonatkozása a lakoma. Már az I. századi szövegek Eucharisztia néven említik az átváltoztatott színeket, vallják, hogy a kenyér és a bor Krisztus teste, melyet a híveknek magukhoz kell venniük. A harmadik fontos elem a szent jelenlét, vagy­is az, hogy a kenyérben és a borban nemcsak a vétel pillanatában, hanem tartósan és ténylegesen is jelen van Krisztus. A Traditio apostolica (III. század) azt is megemlíti, hogy az Eucharisztiát gondosan kell őrizni. Korai hagyomány az is, hogy a diakónusok a betegeknek és a foglyoknak elvitték az Eucharisztiát, ez viszont azt jelenti, hogy a kenyeret és a bort a szentmise után is Krisztus testének és vérének tartották. A díszes szentségtartók készítése, a körmenetek és a szentségimádás hagyománya későbbi eredetű. Az időrendi sorrend fontos annyiban, hogy a szentmisén történik az átváltoztatás, ezt követi az áldozás, és a megmaradt színek őrzése.
A budapesti kongresszus előkészítésében segítenek majd az egyházmegyei missziós küldöttek. Feladatuk lesz, hogy a plébániai csoportok, a helyi katolikus iskolák és más közösségek számára bemutassák az eucharisztikus kongresszus célját annak a füzetnek a segítségével, amelyet minden küldött kézhez vehet. De a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia is kiemelten foglalkozik a nemzetközi esemény előkészületeivel. Ezenkívül a 2007-es városmisszió keresztje – melyet Ozsvári Csaba készített – szimbolikus országjárásra indul, hirdetve az eucharisztikus kongresszust országnak-világnak.
Az első előkészületi év kezdetét jelzi az a körlevél is, amelyet úrnapján fognak felolvasni a templomokban. Ebben arra hívnak, hogy a szentmisék végén – ősztől pedig a hittanórák végén is – imádkozzunk a kongresszus sikeréért. „Azt szeretnénk, ha az eucharisztikus kongresszus eredményeképpen elevenebb, tudatosabb, aktívabb és összetartóbb lenne minden katolikus közösség” – emelte ki a főpásztor.
A beszélgetés után Erdő Péter bíboros átadta a háromszázhúsz egyházmegyei missziós küldöttnek a hivatalos megbízást és a pasztorális programot. Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus első előkészítő évének megnyitása a hivatalos logó ünnepélyes leleplezésével ért véget.
A karizmák ünnepe zárásaként Erdő Péter bíboros Székely János segédpüspökkel és az egyházmegye papságával mutatott be szentmisét. „Jézus búcsúbeszédében megígéri tanítványainak a vigasztaló Szentlelket, aki örökre velünk marad. Azért imádkozik, hogy szeressük őt és megtartsuk tanítását” – kezdte szentbeszédét a főpásztor. Az Atya, Jézus és a Szentlélek bennünk lakását ígéri, ha szeretjük őt. Pünkösd ünnepe a Szentháromság titkát ragyogtatja fel előttünk.
„Egyházmegyénkben ilyenkor, pünkösdhétfőn egész napos találkozóra jövünk össze ide, Máriaremetére, a Boldogságos Szűz Mária kegyhelyére, hogy ünnepeljük a Szentlelket, és segítségét kérjük egyházmegyénk élete számára.” Megmutatják magukat a helyi közösségek, a plébániák, az intézmények, a szerzetesrendek és a lelkiségi mozgalmak. Megosztják velünk eredményeiket, örömeiket. De kijönnek ide a családok és az érdeklődő hívő emberek is. Ők is hozzák magukkal a Szentlélektől vezetett élet tapasztalatát.
„A Szentlélek tanít az igaz­ságra lelkünk mélyét megérintő kegyelmével, de tanít az Egyházon keresztül is, mert az Egyház kapta Krisztustól a küldetést, hogy folytassa az örömhír hirdetését az idők végezetéig. Ezért kell hitünket elmélyíteni, komolysággal és igyekezettel tanulmányozni a hagyományt, amely összeköt minket Jézus Krisztussal és az apostolokkal” – hangsúlyozta a főpásztor.
„Az idei év különleges alkalmat kínál missziós küldetésünk teljesítésére. Megkezdjük a 2020-as eucharisztikus világkongresszus előkészítésének hároméves programját. Felhívás ez mindannyiunk számára, hogy mélyítsük el hitünket és belső közösségünket az Eucharisztiában jelen lévő Krisztussal.” Az Oltáriszentség ereje, sugárzása átalakítja közösségeinket, megnyitja szívünket a rászorulók felé. „Kezdjük el tehát a mai naptól missziós felkészülésünket az eucharisztikus kongresszusra. Kérjük hozzá a Szentlélek Úristen világosságát és erejét!” – fejezte be szentbeszédét Erdő Péter bíboros.