Az imádság bölcsője szívünk belső szobájában van, ahová Jézus szava szerint bezárkózunk (Mt 6,6), amikor az Atyához fordulunk. Ennek a belső szobának a kivetülése az otthonunk, ahol családunkban készítünk helyet, hajlékot az Istennel való találkozáshoz. Erre való lakásunknak, szobáinknak az a szent sarka, amelyet az ima helyéül berendezünk. Ahol gyertyát gyújtunk, és ahol az üdvözítő keresztet, vagy egy ikont, vagy egy számunkra kedves szent képét elhelyezzük.
Ez a sarok változhat a liturgikus időknek megfelelően, díszeiben, képeiben követheti az ünnepeket vagy az évszakok váltakozását. Számomra mindig fontos esemény, amikor az adventhez közeledve gondosan osztályozott képeim közül kiválasztom azt, amelyik karácsonyig fog kísérni az adventi koszorú mellett.
Húsvétkor a böjti idő dísztelensége után örömmel veszem elő kedvenc Feltámadás-képeimet. Segít ilyenkor a ráhangolódásban, ha az ünnepelt misztériumhoz kapcsolódó zenét hallgatok. Halottak napján például minden évben szeretem meghallgatni Duruflé Requiemjét.
Ha a külsőt gondozzunk, egy idő után lelkünk is az ünnepelt titok nyomába ered. Jézus mondata – „Az Isten országa köztetek van” – már nem üres közhelyként cseng, hanem életünk konkrét idejében, az ünnepek színeiben lesz valóságossá.
