Maillol nálunk kevéssé ismert művész, külföldön annál inkább meghatározónak ismerik el sokoldalú munkásságát. A XX. századi modern szobrászat úttörőjének tartják. Eleinte ő is festett, később szőnyegeket tervezett, és grafikai, könyvillusztrátori munkái is jelentősek. Az ő meghívására érkezett Franciaországba Rippl-Rónai 1899-ben: három hónapig, szeptembertől decemberig tartózkodott Banyuls-sur-Merben. A kisváros a spanyol határhoz közel, a Földközi-tenger partján fekszik, a Pireneusok karéjától övezve. Maillol így írt az együtt töltött időszakról: „Egy fedél alatt éltünk, mint két testvér. Csodálatosan, könnyen dolgozott, túl sokat és túl gyorsan. Elment reggel, és visszajött este egy csomó pasztellel.” A mediterrán vidék meghatározó jelentőségű volt Rippl-Rónai életművében. Bármilyen meglepően is hangzik egy festő esetében, itt fedezte fel a színeket. Addig mintha csak fekete-fehérben látta volna a világot. A kiállítás rendezői, műtörténészei sokoldalúan mutatják be a két nagy hatású mester munkásságát. Rippl szépen ívelő festői korszakait, fejlődéstörténetét is megfigyelhetjük nézelődéseink során.
A Kuglizók című képe egyik szép példája Rippl fekete-szürke korszakának. Mintha nem is festményt, hanem grafikát látnánk. Fotószerűen megvágott kompozíció, egy hirtelen elkapott pillanat képzetét kelti. (Ne feledjük, akkoriban a fényképezés még nem terjedt el általánosan.) A kortársak „olajozott grafikának” nevezték ezt az eljárást. A művész szénnel vagy grafittal rajzolta fel a kompozíciót a vászonra, majd vékony, fehérből, szürkéből és barnából alkotott olajréteggel rögzítette. Olyan hatású lett, mintha egy nagyméretű rajzot látnánk. Nagyon szép a Bánat 1892-ből, amely Rippl élettársát, Lazarine-t ábrázolja. Alkonyati hangulatban, a Kuglizókhoz hasonlóan barnás-szürkés színekkel megfestett kép. A Fekete fátyolos hölgy 1896-ból Rippl-Rónainak szintén ugyanebben a stílusban készült alkotása. Puha, lágy tónusok, szinte leheletnyi festék, szén vagy kréta terül szét a vásznakon. Sokszor csak sejtjük a modell körvonalait, feloldódnak a kontúrok, csak a befoglaló formák látszanak.
Rippl-Rónai Banyuls-sur-Merben készült képei színesebbek, mint az addig készült művek, de még mindig csak visszafogottan; a napfény ragyogása, színeinek harsánysága még várat magára. Az úgynevezett kukoricás képek majd csak egy évtized múlva, 1910 körül születnek. Maillol festményein finom érzékkel festett, kék égbolttal övezett tengerparti tájak, piros tetejű házak jelennek meg. A kiállításon jó néhányat láthatunk belőlük.
Mindkét mestertől szemlélhetünk női portrékat; Rippl-Rónai Mailloltól vette át a finom arcképkészítés műfaját. Az alkotás kétségtelenül magányos tevékenység, azonban a készülő művek nézők után áhítoznak, és kellenek a kortársak, a művész barátok is. A festők, szobrászok és iparművészek ezért is mennek időnként művésztelepekre dolgozni. Rippl-Rónai számára a dél-franciaországi tartózkodás valami ilyesmi lehetett.
A galéria kurátorai és rendezői igazán korszerű módon tárják elénk a bemutatásra szánt anyagot. A termekben két falon is 1943-ban készült dokumentumfilmeket nézhetünk Maillolról. Miután Rippl-Rónai végleg hazajött Magyarországra, továbbra is rendszeresen levelezett a katalán származású mesterrel, egészen 1927-ig. Levélváltásaikból részleteket láthatunk kivetítve, szépen digitalizált formában, és hallhatjuk is mondataikat.
Külön részt érdemeltek Maillol és Rippl falikárpitjai. Az elvarázsolt kert című monumentális, hímzett faliszőnyeg Maillol munkája. A hímzések elkészítésében nagy szerepük volt az asszonyoknak. Lazarine és Rippl-Rónaival örökbe fogadott lányuk, Anella esti elfoglaltságként szintúgy a szőnyegtervek kivitelezésén dolgozott, mint Madame Maillol. A Nő rózsával című falikárpitot, amelyet Rippl az Andrássy-ebédlő számára készített, eredeti pompájában csodálhatjuk meg a kiállításon. A sötét kontúrok közé zárt lokálszínek sem tónusértékben, sem az előadás intenzitásában nem tesznek különbséget a természeti elemek és a figura között, egyforma súlyúak. A piros és a zöld kiegészítő színek hangsúlya, a kontúrok merész, mégis finoman ívelt, arabeszkszerű mozgalmassága teszi egyedülállóvá ezt a remekművet. A művészet az ideális világ elvarázsolt kertjeibe vezet minket – vélekedett Charles Blanc francia műkritikus 1882-ben.
A nagyszabású tárlat fontos része Maillol szobrászati tevékenységének bemutatása. Ő élete második felében csak körplasztikákat és reliefeket készített. Komoly vetélytársa volt Auguste Rodin, Maillol azonban más ösvényeken járt, nem elégedett meg az impresszionisztikus felfogással, zárt, tömör megfogalmazást keresett. Nagy hatással voltak rá az asszír, az egyiptomi és az archaikus görög szobrászat remekművei. Általában női aktokat mintázott, monumentális méretekben. A ruhátlan emberi test ábrázolásán keresztül fejezte ki a szimbolikus mondanivalót. Láthatóan messze állt tőle az öncélú művészet, alkotásai mély emberi tartalmakat és érzéseket hordoznak. Művei meghatározó szerepet játszottak a modern szobrászat új utakra indításában.
Aristide Maillol prófétai szakállával, karakteres arcvonásaival önmagában is megnyerő jelenség volt. A kiállításon több helyütt is láthatunk róla fotókat monumentális méretben, melyek szintén fokozzák a vizuális hatást.
A kurátorok gondoskodtak róla, hogy Rippl-Rónai életművének legjelentősebb képeit a tárlat befejezéseképpen most is kiállítsák, a látogatók örömére. Láthatjuk a Kalitkás nőt, az Öreganyám című festményt és a híres Vörös sapkás önarcképet is 1924-ből. A tárlat kuriózuma Rippl-Rónai Maillolról készített portréja 1899-ből, amely a párizsi Musée d’Orsay gyűjteményéből érkezett, s legutóbb csaknem nyolcvan éve, 1936-ban láthatta a budapesti közönség.
(A kiállítás április 6-áig látható.)
Fotó: Mészáros Ákos
