Az úrnapi szentmise változó részeinek anyaga némi átalakuláson ment keresztül az idők folyamán. A Friedrich Pustet nyomdájában (1871) kibocsátott Graduale Romanumban Krisztus testének főünnepén a Cibavit eos (Táplálta őket) kezdetű bevonulási énekkel veszi kezdetét a szentmise. Így maradt meg a Michael Hermesdorff-féle (1876), valamint az 1908-as és végül az 1974-es Graduale Romanum, illetve a Graduale Novum I (2011) kiadásaiban: „A búza kövérjéből (zsírjából, javából) táplálta őket, alleluja. És jóllakatta őket mézzel a sziklából, alleluja, alleluja. Ujjongjatok Istennek, a mi segítőnknek, lelkendezzetek Jákob Istenének.”
Az Introitus szövege a Zsolt 80,17.2.3.11 versei alapján készült. Az északi törzsek területén keletkezett zsoltár eredendően a legnagyobb zarándokünnep (Lev 33,39; MTörv 16,13; Ez 45,25; 1Kir 8,2.65; Bír 21,19), a sátoros ünnep (lombsátor ünnepe – chag haszukót) fogság utáni szertartásának része volt. Az ünnepet étanim (a bő termés), ma tisri hónap 15. napján tartják, az ősi betakarítási ünnep (asif) teológiai szempontból kibővített formájaként. A zsoltár utolsó verse – egyúttal az Introitus antifónájának alapja – Mózes énekére utal a MTörv 32,13–14 nyomán: „Hegyes vidékre helyezte, hogy a mezők gyümölcsét egye, mézet szívjon a kőszálból, olajat a kemény sziklából. Élvezze tehenek vaját, juhok tejét, bárányok és básáni kosok kövérét, bakok húsát s búza velejét, s igya a szőlő színtiszta vérét.”
A zsoltár utolsó sora, ahogyan a Zsolt 95 is, egy figyelmeztető orákulumot közvetít, amelyben az Úr szomorúsága jut szóhoz (vö. Lk 19,42), mivel áldással halmozta volna el népét, de az megszegte a szövetségi törvény első parancsolatát. Akik ma ünnepelnek, azok számára a múltbéli tapasztalat egyrészt intő jel, másrészt örömteli emlékezés Isten csodás tetteire. Ezért zsoltárunk 1–6. versei részünkről a törvény megtartásának kifejezői. Esetünkben az emlékezés részint a csodálatos kenyérszaporításra (Mk 8,8), részint pedig az Atya irgalmas szeretetére vonatkozik (Mt 7,9–11), aki megadja számunkra a legszükségesebb kenyeret (Jn 6,52sk; Mk 14,22).
