Hittétel adatik a keresztényeknek: testbe megy át a kenyér és vérbe a bor. Az úrnapi szekvencia harmincegyedik sorától veszi kezdetét az Eucharisztia titkának dogmatikai magyarázata. Szent Tamás az ujjongó ünneplésre történő felszólítást és az Oltáriszentség alapításának verses elbeszélését követően tisztázza: az Oltáriszentségről szóló hittétel (dogma) a hit rendjében fogható fel (12.), filozófiai nyelvezet segítségével tárja fel a látszatok (species) és a rejtetten jelzett valóság közötti különbséget (3.), az egész Krisztus jelen van a kenyér és a bor bármely színe alatt (4–6.), világosan elénk tárja a vétel (szentáldozás) kegyelmi hatásait (7–8.), és a teljes Krisztus jelenlétét a kenyér parányi töredékében is (9–10.). Azt is mondhatjuk, hogy az Eucharisztiáról szóló hitünk három témáját az Angyali doktor tíz remekbe szedett versszakban fogalmazza meg az ünneplő, ujjongó közösség számára. 1–3.: az átlényegülés tana Krisztus jelenléte a kenyér és bor színe alatt; 4–6., 9–10.: az egész Krisztus jelenléte. A szekvencia tizenegyedik versszakában Szent Tamás versbe szedve fogalmazza meg a dogmát: Jézus Krisztus a kenyér és a bor színe alatt valóságosan az átlényegülés révén jelenül meg. A dogma szóval, amelyet szerzőnk az addigi kor hagyományainak megfelelően alkalmaz, azokat a tételeket nevezi meg, amelyeket az isteni kinyilatkoztatás alapján vall és gyakorol a keresztény közösség. Más oldalról tekintve, a dogmában ölt megfogalmazható alakot a keresztény hit megvallása. A Summa Theologica IIIa75 nyolc pontba szedve, rendszerezően tárja fel az átlényegülés keresztény tanítását.
