Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak, leültek a sírral szemben” – ekként számol be Máté evangélista Krisztus sírbatételéről (Mt 27,57-61). Az evangéliumok beszámolói nem egybehangzóak a sírbatételnél részt vevő személyek megnevezésében. Lukács Arimateai József mellett galileai asszonyokat említ, János viszont Nikodémust nevezi meg József társaként. Baldassare Carrari (1460-1516) tábláján (Márk és Máté beszámolói alapján) a halott Krisztus mellett Mária Magdolnát, Jézus anyját és Arimateai Józsefet láthatjuk. Az asszonyok megtörtségét nemcsak arckifejezésük, hanem kéztartásuk is kifejezi: Mária Magdolna arcához emeli Krisztus kezét. A halott Megváltó sokat szenvedett és az asszonyok fájdalmas arca között mintegy kiegyensúlyozó szerepet tölt be József óvatosságról árulkodó tekintete. A kisméretű, az Ipolyi-gyűjteményből elszármazott tábla korábban árulkodott mesteréről. A szarkofág szélén látható, „odaragasztott” papírdarab egykor az ő nevét hordozta. A felirat kifakulása miatt a kutatók előbb egy ferrarai festő munkájának véltek a Keresztény Múzeum tábláját, később pedig a forli születésű Carrari ecsetvonásait vélték felfedezni rajta.
 |
|
Jacopo Ligozzi után Halott Krisztus angyallal, XVII. század |
A veronai születésű Jacopo Ligozzit (1547-1627) a Krisztus-passiók mesterének tarthatjuk. S joggal, hiszen számtalan, magánáhítatra szánt művében precizitással festette meg a Megváltó szenvedéstörténetét. Krisztust a sírboltban, egy angyal társaságában ábrázoló táblaképe mégsem tekinthető a mester saját kezű munkájának, inkább a festő életében, a XVII. század elején készült másolat lehet.
